Yoshida Chieko.~

- Hú, bakker tényleg jól nyomtad. otthon kitaníthatnál! *nevettem. Tényleg jó volt és csak szerettem volna cukkolni.*
- Fogd be! *nevetett velem. Mikor odanéztünk, ahol a ruháink voltak, már nem találtuk ott.*
- Héj kiscica! *Lógatta Kazuki a ruháinkat a kezébe.*
- Add vissza. *mondtuk egyszerre.*
- Héj, Rui kapd el! *dobta át neki.*
- Manabu! *majd elkezdtek dobálózni a ruháinkkal, mi meg futottunk utánuk.*
- Kazuki, figyelj, megy Iko ruhája. *majd átdobta neki, az én ruhám pedig Jin-nél maradt.*
- Add vissza vagy rád ugrok! *mondta Kazukinak Iko.*
- Lehet próbálkozni!
- Engedj el, most!
- Nem!
- De igenis elfogsz engedni!
- Ha nem mit teszel? 
- Megütlek!
- Óha Iko. Mi a francot csináltok?! *nevettem, még csak most vettem észre, hogy mit csinálnak.*
- Ez az idióta nem enged el! *kezdte el ütni a mellkasát.*
- Jól van. Elengedlek. *abban a pillanatba, csak úgy ahogy volt elengedte és a földre zuhant. *
- Áuh, te állat! *fogta a seggét.*
- Jól vagy Iko? *kérdeztem, de alig bírtam visszatartani a nevetést.*
- Most megölöm! *pattant fel és elindult Kazuki felé. Én már csak nevettem az egészen.*
- Ajjaj. *tárta szét a karját Kazuki, mintha újra az ölébe akarná venni. Mikor ütni kezdte volna, megfogta a kezét és átfordította háttal neki. Majd szorosan magához húzta.*
- Eressz el! Megint!
- Te harciaskodtál, drága!
- Ez igaz! *helyeseltem és nevettem. Majd Jin-hez léptem.* - Jin-san, megkaphatnám a ruháimat? *kérleltem.*
- Persze. *nyújtotta át mosolyogva.* - Eleget szenvedtetek már.
- Jaj, ne már Jin... elrontod a játékunkat. *húzta a száját Manabu.* 
- Igaza van! *álltam ki mellette és magam mellett is persze. Na, meg Iko is, de ő most elvolt foglalva.* - Eddig elakartatok küldeni minket a francba meg a rendőrségre, most meg csak úgy játszadoztok velünk és kedveskedtek! Komolyan... inkább menjetek tovább a másik koncertre! Még csak egy szaros CD-t se tudtam venni... én csak egy rohadt koncertet akartam Iko-val. *teljesen kiborultam. Így inkább elmentem átöltözni, Iko pedig még mindig a ruháiért harcolt. Közben a többiek dobálgatták. Az öltözőjükben kezdtem öltözködni. Byou pedig kopogás nélkül benyitott.* 
- Nem tanítottak meg kopogni?! *kérdeztem dühösen. Becsukta maga mögött az ajtót én pedig öltözködtem tovább.* 
- Ne haragudj rájuk. *dobálta fel-le a telefonját.* - Nem vagyunk hozzászokva az ilyesmihez. Oké, hogy híresek vagyunk... de ilyen közelről még nem voltunk rajongókkal. Azt se tudjuk, hogyan viselkedjünk velük/veletek. Mikor pedig megláttunk titeket, teljesen lefagytunk. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Durva volt, ahogyan ott álltatok. Főleg, hogy másik országban vagyunk. 
- Sajnálom, hogy gondot okoztunk nektek. Többször nem fog előfordulni.... 
 - Most viccelsz? Nagyon jól éreztük magunkat! Rég volt már ilyen mozgalmas backstage-ünk. 
- Nem tudom, hogy ennek örülnöm kellene-e. *kuncogtam és ő is nevetett.* 
- Kéne! Nem minden nap beszélgetsz egy Visual-kei banda tagjaival, nincs igazam? 
- Én még most se hiszem el, hogy ez megtörtént! Tuti, csak álmodok. 
- Nem, nem... nem álmodsz. *majd benyitott Jin.* - Byou, indulunk!  Szólj Manabu-nak és Kazuki-nak is. Én már szóltam Rui-nak.
- Oké. *mondta és ment szólni a többieknek.*
- Franc! 
- Valami baj van? *kérdezte Jin.* 
- Ja, nem... csak miközben vettem fel a felsőmet, kikapcsolódott a melltartóm. Ha szépen megkérlek, visszakapcsolnád nekem? 
- Persze. *felelte, majd visszakapcsolta.* - Várj csak! 
- Igen? *fordultam meg, majd a kezembe nyomott két CD-t.* - Rakd el! Ajándék! Az egyik a tiéd, a másik pedig Iko-é.
- Ezt nem fogadhatom el! Vagy.. inkább kifizetem!
- Nem, nem kell... Ki tudja, mikor találkozunk újra veletek!
- Oké... köszönjük szépen! *majd beletettem  a táskámba és visszamentünk a többiekhez.*