Yoshida Chieko.~

- Na, muti! *vette el Iko.* - Nagyon király lett!
*Majd hamarosan vége lett a VIP-nek. Végig néztük ahogyan elmennek mellettünk. Jin még csak rám se nézett.*
- Gyere gyors! *húzott el Iko.*
- Mi van? *kérdeztem kissé idegemben Jin miatt. Majd addig húzott, hogy csak ketten tudtunk lenni. Egy cetlit vett elő. Érthetetlenül néztem rá.* - Mi ez?
- Kazuki nyomta a kezembe, pacsizás közbe!
- Mi? Nyisd már ki! *türelmetlenkedtem, majd kinyitotta.*
- Ma éjfélkor a koncert terem melletti kis sikátorban leszünk.
- Mi van? *hüledeztünk.*
- Ezt nem hiszem el! *szólt Iko.* - Menjünk haza gyorsan és öltözzünk át és szedjük össze magunkat. Nincs sok időnk.
- Oké. *fogtam meg a kezét, majd gyors taxiba szálltunk és már mentünk is haza. Beérve pedig azonnal öltözni kezdtünk.* - Jin még csak rám se nézett! Vágod? Annyira dühítő volt! Manabu-nak vagy Rui-nak kellett volna mellettem állnia!
- Annyi fan volt ott, nem nézhetett csak rád! *vigyorgott.*
- De veled még Kazuki is pacsizott! Nem érdekel... Tudom, hogy nehéz lesz a közelébe férni, de megoldom!
- A fogadást akkor is én fogom megnyerni!
- Csak szeretnéd! *vágtam rá. Majd felvettem egy világoskék farmert, egy fehér felsőt és hozzá a fekete mellényemet, és a fekete dorkómat. Közben Iko is felöltözött.*
- Nem takarod el? *mutatott a szívásaimra.*
- Azért se!  Úgy se nézett rám!
- Jól van Durci-hercegnő, menjünk! *kuncogott és elindultunk. Majd hamarosan megérkeztünk is a helyre.*
- Ne nézz hátra! *suttogtam.*
- Miért? *de automatikusan hátranézett. Istenem, csak a fejemet fogtam.* - Basszus!
- Iko! *futott át az úttesten Jóska. Még jó, hogy nem ütötték el.*
- Mondtam, hogy ne nézz hátra! *ütöttem meg a vállát.*
- Jól van na! *fogta a helyét.* - Ember vagyok, tudod jól, hogy az ellenkezőjét csinálom annak, amit kellene...
- Akkor jól láttam, hogy ti vagytok azok! *vette szaporán a levegőt, mint aki most futotta le a maratont.*
- Rosszul láttad, nem ismerünk téged! *mondta durván neki Iko.* - Vár otthon a barátnőd a sushival!
- Menj haza! Vagy szeretnéd, ha újra betörném az orrodat?! *estem neki, de Iko visszahúzott.*
- De én csak...
- Menj oda Kazukiékhoz! *biccentettem az útra, ahova mennünk kellene.* - Még itt a végén elmennek és nem találkozunk velük. Utánad megyek én is nem sokára, oké?
- Biztos?
- Persze. *bólogattam. Ő pedig elindult. Jóskát pedig berúgtam a kukák közé. Akkorát csattant, hogy szerintem még a távolodó Iko is meghallotta.*
- Mit csinálsz? *tápászkodott fel Jóska. De visszalöktem, szerencsére nem látott minket senki.*
- Kiverem a fejedből Iko-t végre! Rohadt idegesítő, amit csinálsz! Fogd fel, hogy nem kellesz neki!
- Mi vagy te, a pasija? Majd én eldöntöm, hogy Iko mit akar!
- Kussolsz dagadék! *rúgtam gyomorszájon, de csak folytatta.*
- Iko, az enyém!
- Pofa be! Kussolj már! *rúgtam meg újra.*
- Addig fogom dugni, míg át nem szakad! *nevetett fel.*
- Te beteg vagy! *undorodtam el tőle, majd megtérdeltem az orrát. Még szerencse, hogy ilyen kövér és nem tud felállni.*
- Neeeeem, nem vagyok beteg! Régóta figyeltem már őt, azt is tudom, hogy Budapesten hol lakik!
- Te rohadék. *sziszegtem.* - Akkor azért érezte a múltkori buli után, hogy követik! Te voltál az!
- Igen, én voltam! *nevetett fel, mint valami őrült.* - A szerelmes levelet is én küldtem neki!
- Heh... Rossz lakásba, azt egy öregasszony kapta meg, utána adták át Iko-nak!
- Nem érdekel, Iko akkor is az enyém lesz!
- A francokat lesz a tiéd!
- Nem fogsz az utamba állni! *pattant fel hirtelen. A nagy lapát kezével pedig rávágott a fejemre, majd megpofozott amitől felszakadt egy kicsit a szám. Rohadtul fájt, egy pillanatra megszédültem. Rögtön oda is kaptam, majd egy májgerivel a földre rogyasztottam.*
- Igazad van... *kuncogtam, közben pedig a fejemet fogtam a fájdalomtól.* - Nem fogok az utadba állni, mert még azt se engedem meg, hogy rálépj arra az útra, ami Iko-hoz vezet!
- Azt hiszed, hogy most kemény vagy?
- Undorító magyar vagy, szégyent hozol a hazánkra!
- Te korcs vagy! Mégis, hogy mered Magyarországot a hazádnak nevezni?! Te nem tartozol sehova! Se Japánba, se Magyarországra! Csak egy köztes idióta vagy, aki nem leli a helyét! Undorító vagy. *köpött félre. Annyira rosszul estek a szavai, hogy nem is tudtam mit mondani rá.* - Na, mi az... Elvitte a cica a nyelved?
- Bár a tiédet vitte volna el... Adod itt a szentet, közben egy lány összever. Nem tartod ezt egy kicsit gáznak?
- Perelj be! *nyújtotta a nyelvét, megfogtam és rácsaptam a saját fejét. Felordított, mert elharapta a nyelvét. Kicsit ömlött a vér, de nem volt vészes. A pániktól besokallt, így még egy utolsót rúgtam rajta. A sokk miatt pedig elájult. Leguggoltam mellé.*
- Na mi az... Elvitte a cica a nyelved? *majd felálltam.* - Seggfej.
Borzasztóan fájt a fejem, már legalább félórája ott kellett volna már lennem Iko mellett. Kicsit elhúzódott ez, az egész. Így gyorsan szedni kezdtem a lábam, majd megtöröltem a számat. Nem akarom, hogy látszódjon. Hamarosan meg is érkeztem. Ott voltak mindannyian. Iko háttal állt nekem, valamit nagyon mesélt nekik. A többiek ledöbbenve néztek, ezt Iko észrevette és megfordult.*
- Jézusom! Mi történt veled? *lépett mellém. A fejem fogta, ami így is nagyon fájt.*
- Jaaa, semmi. *kuncogtam.* - Ettem egy kis takoyaki-t és ráharaptam a számra.
- Ilyenkor? *kérdezte. Érthetetlenül néztek rám.*
- Aha, volt ott egy Non-Stop bolt. Éhes voltam. *hazudtam és gyorsan terelni kezdtem a témát.* - Na, lemaradtam valamiről?