- Olyat is tudsz?
- Persze, hogy tudok! Szerinted honnan tudom, hogy oda meg vissza vagy Kazukiért?
- Hé, hé... ácsi! Na és mi a helyzet Jin-nel? *vágtam vissza.*
- Semmi! Nem láttad, hogy egyáltalán nem érdekeltem?
- Na, persze... én másképp láttam ám a dolgokat. Tisztára féltékeny volt Byo-ra!
- Biztos nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- Fogadok veled!
- Oh, na és mibe fogadsz? *vigyorgott.*
- Bebizonyítom, hogy Jin féltékeny!
- Na és hogyan?
- Az legyen az én titkom Tokyo-ban! Ha felismernek minket, bebizonyítom!
- Jó, legyen... mibe fogadunk?
- A vesztesnek el kell érnie azt, hogy a nyertes kedvence nála aludjon! Nem kell történnie semminek, csak alvás.
- Ez tetszik! Állom a fogadást! *ráztunk kezet és még Zo-t is behívtuk, hogy levágja.*
- Veszíteni fogsz! Aztán pedig felvezeted Kazuki-t a szobámba Tokyo-ban. Szép az élet. *nevettem.*
- Csak szeretnéd! De most megyek, megbeszélem anyuékkal a dolgokat! Szia. *köszönt el.*
- Szia! *vigyorogtam, nagyon biztos voltam, hogy ezt a fogadást megnyerem. Majd hazament.*
- Anya, Apa beszélhetnék veletek? *indultam el a konyhába, ahol a szüleim ültek.*
- Mondjad csak! *néztek rám.*
- Szóval, az a helyzet, hogy Chie-vel megbeszéltük, hogy elmegyünk Japánba.
- Na. ez csodás ötlet! Végre nem csak áradoztok róla! *mondta Anya.*
- Ez tényleg remek Mikor indulnátok? *kérdezte Apa.*
- Öhmm... Holnap!
- Mikor? *lepődtek meg.*
- Holnap.
- Azt hittem mondjuk jövőhéten. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar. *lepődött meg Anya.*
- Mire várjunk?- Hát...ez igaz! *szólt közbe Apu.*
- Jól van. Akkor menj és pakold össze a cuccaidat amiket el akarsz vinni. Aztán elmehetnél a húgoddal moziba.
- Oké. *válaszoltam, majd elindultam a szobámba.*
Elkezdtem minden holmim összepakolni, de annyi mindent el akartam vinni, nem fért bele a bőröndömbe, ezért szelektálnom kellett. Majd anyu bejött és segített.
- Azt a ruhát minek viszed?
- Melyiket? *néztem a bőröndömbe.*
- Azt a lila felsőset és fekete fehér alsós ruhát.
- Anya, tudod nagyon jól, hogy azt mindig magammal viszem. Ez az egyenruhánk Chie-vel. És biztos, hogy ő is hozni fogja! Mindenhova magunkkal visszük, ha ruhát kell csomagolnunk. *húztam be a bőrönd cipzárját nagynehezen.*
- Na jó. Tessék itt egy kis pénz a mozira. Menj el húgoddal.
- Oké. Na gyere Zo. megyünk megnézünk valami mesét. *gyors felöltöztünk és elindultunk.*
- Iko, akkor most haza sem jössz Japánból? *kérdezte Zo.*
- De, miért ne jönnék haza?
- Hát csak lehet találsz valami fiút, akivel ott elleszel és nem akarsz majd hazajönni. *hajtotta le a fejét.*
- Jaj, dehogy is. Haza fogok jönni, ígérem! *erre felvidult.*
Mikor oda értünk, húgom kiválasztott egy mesét, és beültünk. Mikor vége lett a filmnek, bementünk egy-két üzletbe, vettem Zo-nak ruhákat. Utolsóként a New Yorker felé tartottunk, amikor megpillantottam egy ismerős arcot. Nem, ő nem lehet. Mit keres itt? Mit keres Budapesten? És ha itt is van, miért pont akkor van a West Endbe amikor én is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése