Yoshida Chieko.~

- Mit kerestek ti itt? *kérdezte Byou.*
- Hát.. Lekéstük a koncertet...és...Látni akartunk benneteket. Mert ti vagytok a kedvenc bandánk. És hát ki ne tenne meg bármit a kedvenc bandájáért? *mondta Iko. Remélem ez hatni fog rájuk.*
- De ez nem így megy. *ült le Kazuki és levette a zokniját. Iko rám nézett és nevetni kezdtünk.*
- Sajnálom srácok, de szólnunk kell a biztonságiaknak! *mondta Manabu, de felálltam és megfogtam a karját. Mit csinálok? Úristen, hozzáérhettem Manabuhoz!*
- Nee! Kérlek titeket, csak ezt ne! Bármit megteszünk.
- Akkor mosd ki kézzel az alsónadrágomat. *emelte fel Kazuki azt a nadrágot, amelyikre tippelt Iko, hogy az övé.*
- Háhá. Ugye megmondtam, hogy az Kazukié. *nevetett hangosan. Én sem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés.*
 - Az alsó nadrágomhoz is hozzá nyúltál? Király.. Vehetek újat. *dobta el Kazuki.*
- Nem vagyok leprás! *vágta vissza.*
- Elég legyen már! Most már tényleg szólok a biztonságiaknak. *fordult meg újra Manabu.*
- Nee! Mondtam már! Bármit megteszünk! *könyörögtem újra.*
- Igen! Bármit! *helyeselt Iko.*
- Mi legyen velük? *kérdezte Jin Byou-t.*
- Szerintem meg kellene őket leckéztetni. *vigyorgott a szokásos perverz mosolyával.* 
- Na szép, nézd Iko. Az áhított bandánk, akiket úgy szeretünk és tisztelünk... bunkók. *húztam a szám és nem is néztem rájuk.* 
- Hé, mi nem is vagyunk bunkók! *szólt közbe Rui.* - Amúgy is ti jöttetek be csak úgy! 
- Okos kislány. *vigyorgott Jin.* 
- Mert az a gorilla nem engedett be minket! 
- Milyen gorilla? *kérdezte Manabu.* 
- A jegyszedő! *felelte Iko.* 
- Szerintem a jegyszedő ember és nem gorilla. *vetkőzött tovább Kazuki, nem is törődött velünk.*
- Ember, legalább ne előttük vetkőzz!  *szólt rá Rui. Közben pedig Byou lázasan gondolkodott.* 
- Akkor Chie és Iko a nevetek? *kérdezte Jin.* 
- Aha. *feleltük egyszerre.* 
- És mi a vezeték nevetek? *folytatta a kérdezősködést Manabu.* 
- Nem mondjuk meg. *válaszolta Iko. Kezdett dühös lenni.* - Még itt elmondjátok a rendőröknek. 
- Szerintem odáig nem mennének el... hiszen holnap mennek tovább. Nem akarják elhúzni, hogy időben odaérjenek a következő koncertre.
- Tényleg okos lány. *vigyorgott Jin.*
- Jaj, Jin... fogd be! *szólt rá Kazuki.*
- Még szép, hogy okos! *folytatta Iko.*
- Ahogyan Iko is! Ezért is jutottunk be ide. 
- De akkor is! Most csak púpok vagytok a hátunkon... *sóhajtott fel Rui.* 
- Akkor engedjetek el minket. *mosolygott Iko.*
- Még mit nem! *szólt rá Kazuki.* 
- Byou-san! *álltam fel, majd egyenesen elé léptem.* - Kérlek, engedj el minket! Megígérem, hogy nem fog többé előfordulni ilyen! Úgy se láttok minket többé a büdös életbe... Csak annyit szeretnék még mondani, hogy ezért ne ítéljétek el Magyarországot! 
- Az országot nem is... *szólt közbe Manabu.* - Szép hely! 
- De egy büntetés akkor is jár nektek. *folytatta Byou.* - Szavazás! *intett a srácoknak, majd a sarokba álltak. Mi pedig ott vártunk.* 
- Most kitudunk ugrani az ablakon. *biccentettem az ablak felé Iko-nak.*
- Jó, oké. *mondta, majd szép lassan az ablak felé vettük az irányt.*
- Hé! *szólt ránk Kazuki.* - Ha megszöktök hívjuk a biztonságiakat!
- Ki akart megszökni? *kérdezte vissza Iko.*
- A kinti táj érdekesebb, mint a SCREW. *csúszott ki a számon, mire mindannyian felháborodott fejet vágtak és beszélgettek tovább.* 
- A büntetésetek... *fordult felénk Byou.* - Fehérneműben pakoljátok be a turnébuszunkba az összes hangszert, erősítőt... mindent, ami a koncertünkhöz kell. A legkisebb elemtől kezdve, Jin legnagyobb dobjáig. 
- Tessék?! *kérdeztük egyszerre. Nem is Byou lenne komolyan. Ő ilyen perverz.* 
- Mi pedig készségesen végig nézzük. *vigyorgott Kazuki.* 
- Na, nem... *mondtam felháborodva. Hasonló reakciót vágott Iko is.* - Biztos, hogy nem!
- Ha perverzkedni akartok nézzetek pornót! *hüledezett Iko.* - Istenem... Chie, ha legközelebb ilyen ötletem lesz, ölj meg!
- Azt fogom tenni. *néztem rá és kuncogtam. Bár abban a helyzetben nem ezt kellett volna tenni.* 
- Válasszatok! Ez vagy a rendőrség. *vonta meg a vállát Manabu.*
- Tick-tack. *folytatta Byou.* - Közben pedig, ha felkiáltunk, hogy például: Rui! Akkor ti azt mondjátok, értve? 
- Nem, ez nagyon megalázó! 
- Igen, nem vagyunk állatok! *folytatta Iko. Legszívesebben sírnék, de nem tettem.* 
- Rendőrség. *kuncogott Rui. A kis... nem is gondoltam volna, hogy neki van ilyen oldala is. Pedig ő mindig olyan kis ártatlannak tűnt a mosolyával.* 
- Jó, legyen! Bevállaljuk! *mondta Iko, amire meghökkentek. Valószínűleg azt hitték, hogy nemet mondunk.* 
- Mi?! *kérdeztem vissza.*
- Tökéletes! *tapsolt Kazuki.* - Vetkőzni!
- A nagy francokat... nem fogunk előttetek levetkőzni! 
- Oké, akkor együtt vetkőzünk. *mondta Byou. Majd elkezdtek átöltözni, mi meg vetkőzni.* 
- Most olyan nagyot csalódtam Iko... *suttogtam neki.*
- Igen, én is. *Ő is szomorú volt.* - De valamiért még mindig szeretem őket.
- Mondjuk logikus... mi is fel lennénk háborodva, ha valaki csak úgy turkálna a cuccaink között. *sóhajtottam. Majd levetkőztünk. Az én fehérneműm fehér volt és szerencsémre franciát viseltem, így áldottam saját magamat. Azonban Iko-n tanga volt és ráadásul fekete volt a fehérneműje. Gondolom most szidta saját magát. Annyira vörösödtünk, hogy tojást lehetett volna sütni az arcunkon. Közben ők is készen lettek.*
- Na és még jól is néztek ki. *vigyorgott Manabu.*
- Ez undorító. *suttogtam.*
- Na haladjatok! *szólt ránk Byou és előre mentünk. Szinte érezni lehetett a hátunk mögött, ahogyan bámulnak minket.*
- Chie mondja, hogy Jin! *kiáltott a hátunk mögött Jin. Iko pedig meglökött.*
- Jin, Jin, Jin, Jin, Jin. *mondtam. Ez annyira megalázó. Majd elkezdtünk pakolni. Ők pedig végi néztek minket és nevetgéltek rajtunk.*