Yoshida Chieko.~

- Mehetünk? *kérdezte Iko.*
- Igen! *feleltem, majd Jin-re néztem mosolyogva.*
- Oké. *indult Iko az ablak felé.*
- Várj, Iko! *szólt utána Kazuki.*
- Tessék? *fordult meg. A keze a háta mögött volt.*
- Szóval. Arra gondoltam, hogy mivel nem tudom, hogy mikor fogunk találkozni... Vagy, hogy fogunk-e találkozni, szóval... *szünetet tartott. Egész aranyos volt.* - Szóval... Neked szeretném adni ezt a... az alsónadrágot, amit már megfogdostál! *vette elő a háta mögül, majd nevetni kezdett.*
- Hülye barom! *ütötte meg vele.*
- Na... Tudom, hogy tetszik az ajándékom! *nevetett mindenki.*
- Iko, fogadd el. Nem minden nap foghatod a híres Kazuki alsónadrágját. *szóltam. Csak menjünk. Így is olyan nehéz lesz elválni tőlük.*
- Látod! Okos barátnőd van. Tudja a frankót.
- Na fogd be. *nevetett.*
- Tényleg ideje lesz mennünk. *sóhajtottam fel.* - Köszönünk szépen mindent! Még, ha egy-két dolog nagyon megalázó volt és soha többet nem akarom átélni. *ráztam meg a fejemet.* - De valamiért... ez sokkal jobb volt, mint egy koncert. 
- Igen, igen. *helyeselt Iko. Teljesen az ablakhoz mentünk.* 
- Akkor itt a búcsú. *szólt Byo, majd megakart minket egyenként ölelni.*
- Nem, sajnálom! Nem ölelkezek! Csak nehezebb lesz elválni. Megyünk! *húztam el Iko-t, aki viszonozni akarta az ölelését. Majd szépen kimentünk az ablakon.* - Basszus elszakadt a nadrágom! 
- Az enyém is. *sopánkodott Iko. Majd felkiáltott japánul, hogy:* - Vesztek nekünk egy nadrágot! 
*Ők az ablakból csak nevettek. Fogtunk egy taxit és hazamentünk. Azonban a lakásba nem léptünk be, leültünk a lépcsőházba beszélgetni.* 
- Jó volt... *kuncogtam.*
- Mi az, hogy jó volt? Fergeteges volt! *nevetett Iko.* - Egyszerűen imádtam velük lenni. 
- Imádtál Kazuki-val lenni. *oktattam ki. Ezért megcsapta a fejem.* - Áú! 
- Azért te se panaszkodhatsz! Állandóan a seggedbe voltak. 
- Nem tudom miről beszélsz. *nevettem.*
- Fúú, de utállak ilyenkor! 
- Oké, engem utálhatsz. De Jin-t, nem! 
- Miért ne utálhatnám Jin-t? *kérdezte érthetetlenül.*
- Hát ezekért... *vettem elő a táskámból a két CD-t, majd az egyiket odanyújtottam neki.* - Látod? Jin kettőnkre gondolt! Kazuki pedig csak rád... 
- Úristen! CD! *kapott utána.* - Kösziiii Jin! *emelte a levegőbe, majd elgondolkozott egy kicsit. De nem szóltam semmit.* - Tényleg jobb volt, mint egy koncert. Kazuki-val, pedig ne törődj... ez csak egy boxer!
- Csak egy boxer?! Ember, Kazuki boxere! Az áhított Kazuki boxere! A helyedben most körbefutnám egész Budapestet! 
- Nem futom körbe, mert abba belehalok. *kuncogott.*
- Hülyeee.... Mindenesetre... *álltam fel.* - Remélem, azért valamikor tudunk velük újra találkozni. 
- Igen, annak én is nagyon örülnék. *mosolygott és szorongatni kezdte a CD-t, majd a boxert is.*