- Szerintem nem. *mosolyogtam.* - Szokj hozzá! Itt kedvesek lesznek az emberek!
- Na, jaaa. És az első két jegy az európai turnéjuk zárása után rögtön itt Shibuya-ban szól! Ez nagyszerű! Akkor nem is kell olyan sokat várnunk! Úgy is nem sokára megérkeznek Európából, nem?
- De..de!
- Tudod min nevetnék? *mosolygott Chie.* - Ha ők meg otthon, Magyarországon keresnének minket. Azt tök poén lenne.
- Jaj, csak azt neeee! *kuncogtam, belegondolva milyen rossz is lenne az.*
- Bár ennek semmi az esélye. *majd elindultunk utunkra. Krisztián nem volt velünk, amúgy is nemsokára kiköltözik valami Japán barátjához. Mivel kezdett beesteledni, ezért csak Shibuya utcáin nézelődtünk.*
- Imádok itt lenni! *kiáltottam fel magyarul. Annyira, de annyira örültem, hogy itt lehetek, főleg hogy Chie-vel és ráadásul a kedvenc bandánk után kutatunk.*
- Mit csináljunk? *szólalt meg Chie.*
- Ümm... nem tudom. Te mit szeretnél?
- Enni szeretnék. Éhes vagyok. *mondta, majd észre vettem, hogy én is az vagyok.*
- Igen, én is az vagyok. A repülőn nem ettünk semmit.
- Nem is csoda... Jóska mellett egyáltalán nem volt étvágyam. *fúj, erre egyszerűen nem is akartam már gondolni. Beültünk egy sushi étterembe. Majd rendelni kezdtünk.*
- Chie, kérdezhetek valamit? *szólaltam meg a csendet megtörve, majd hihetetlen gyorsasággal meg is hozták a rendelésünket.*
- Persze... természetesen. *majd elkezdtünk enni.*
- Miért mondtad azt Jóskának, hogy Kazuki a pasim? *néztem rá érthetetlenül. Jól esett, hogy ezt mondta, bízik Kazuki és az én kapcsolatomba, de kétlem, hogy lesz valami.*
- 1. Mert megakartalak menteni tőle. 2. Mert ő lesz a pasid.
- De honnan tudod, hogy ez így lesz? *folytattam. Aggódtam egy kicsit, hogy nyomulósnak lát majd Kazuki.*
- Beszéltem egy médiummal, mielőtt elindultunk volna Tokyo-ba.
- Micsoda? *lepődtem meg. Miféle médiummal és mit?*
- Megkérdeztem tőle, hogy mi vár ránk? Természetesen semmit se tudott a SCREW-os sztorinkból, így én is csak pislogtam mikor azt mondta: Iko megtalálja élete párját, akit Kazukinak fognak hívni! Idővel, lesz 5 gyerekük.
- Hogy mi? Ki volt ez a médium?
- Hát én... *nevettük el magunkat. Olyan dilis. De aranyos volt ez a kis mese szerű akármi.*
- De ennek az esélye...
- A koncert. *vágott a szavamba.* - A koncert, kérlek szépen! Ha minden jól megy a VIP-pel, akkor tudunk beszélni velük. Minden ezen múlik... értetted?
- Igen, de...
- Semmi de! Ha ott elszúrjuk, vége mindennek! *ismét vágott a szavamba. Elég magabiztos volt és kezdett engem is meggyőzni. De valahol a szívem mélyén éreztem, hogy Kazuki és Én nem leszünk egy pár.*
- Annyira szeretlek! Mindig jó kedvre tudsz deríteni! Jin ezért is fog szeretni téged! *mosolyogtam.*
- Jaj, nem. *legyintettem.* - Most nem ezen van a hangsúly, oké? Csak azt szeretném, ha boldog lennél!
- De én boldog vagyok!
- Persze, persze... egyél inkább. *ettem tovább. Tuti, hogy Jin és ő is egy párt fognak alkotni. Csak úgy mint én és Kazuki. Ha már így állunk.*
- Anyám, ez marha finom volt! *mondtam*- Hát igen. Nem az az utánzat, mint magyarországon! *húzta a száját Chie.*
- Na ja! *majd ültünk az üres tányérunkat nézve.*
- Te. *lepődött meg Chie.* -Nézd ki van ott.
- Ki? *fordultam meg és megpillantottam Jóskát. * -Ó, hogy az a büdös... *akadtam ki.*
- Azt hiszem ezt nem tudjuk levakarni! *mondta Chie, de nagyon nevetett.*
- Erre jön! Menjünk gyorsan. *álltam volna fel, de már késő volt.*
- Óh, Iko! Micsoda meglepetés. Biztos a sors akarta ezt. Mondtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Éppen most jöttem a sushikért. Kérsz eszet. Jól van akkor veszek. *mondta megállás nélkül.*
- Sajnos nekünk sietnünk kell! *mondta Chie már könnyes szemmel.*
- Igen, sajnáljuk! *mentem volna el gyorsan.*
- Na, hát ne siess! *Fogott meg és visszarántott.*
- Engedj el! *löktem el magamtól.*
- Jóska, Iko azt mondta, hogy szívesen meghívna téged egy zöld teára. *szivatott meg Chie.*
- Mi van? *akadtam ki.*
- Komolyan? *csillogott Jóska szeme.*
- NEM! *mondtam határozottan, Chie meg csak fogta a hasát a nevetéstől.*
- Na jó, menjünk! *fogta meg Chie a kezem és el akart húzni. De Jóska nem engedte és megfogta a rasztámat.*
- Áú, engedj el! *sikítoztam, amire mindenki ránk figyelt.*
- Engedd el! *emelte meg a kezét Chie, amire kicsit beparázott és el is engedte.*
- Ahj. Mehetek újra rasztáztatni. Pedig 3 napja voltam
- Menjünk innen, de gyorsan. *futottunk ki a teremből.*
- Soha nem fog leszállni rólam? *néztem Chie-re értetlenül.*
- Nem valószínű. *nevetett.*
- Na menjünk. Már eléggé sötét van.
- Oké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése