- Nem! *szólt Kazuki.*
- Fejezd be.
- Nem!
- Hagyjál! *fordultam el.* - Chie lassan haza kéne mennünk!
- Király akkor menjünk! *indultam volna el.*
- Héj, várj már egy kicsit! *húzott vissza Jin.*
- Nem azt mondtam, hogy most, hanem hogy lassan. *mosolygott Iko. Pedig jobb lett volna.*
- Ja, tényleg. Nem figyeltem a szavakra! *gúnyolódtam. Rohadtul fája fejem, talán valami bajom van.*
- Semmi gond, drágám! *nevetett és akaratlanul is elnevettem magam a drágám szón.*
- Mosoly, basszus mosoly! *állt védő állásba Manabu.*
- Anyám, vigyázzunk emberek! *követte a védekező pozíciót Byo is.*
- Ki vagy te? És miért kell a mosolyoddal támadnod? *bökdösött Manabu.*
- Ne böködj te bolond. *löktem arrébb a kezét, mosolyogni kezdtem.*
- Halljátok, egy kicsit unom a helyszínt. *szólalt meg Iko.*
- Tudjátok mit? Sürgős nektek hazamenni? Milyen dolgotok van? *kérdezte Rui.*
- Hát szerintem nem. Miért? *kérdezte Iko.*
- Esetleg elmehetnénk hozzánk. Aztán ott bulizunk egyet.
- És mégis hogyan megyünk oda, ha nem láthatnak minket együtt? *vágtam közbe.*
- Bújkálunk! *szólalt meg Kazuki.*
- Hát, ha Chie benne van, akkor mehetünk.
- Hát...Menjünk! *mondta beleegyezve. Semmi kedvem nem volt, iszonyúan rosszul éreztem magam.*
- Király. Akkor Szétszóródunk. Manabu én és Chie megyünk együtt. Byo és Kazuki is együtt Jin pedig menj Ikoval. *mondta Rui.*
- Oké. Lemaradva menjünk egymás után. *mondta Manabu. *
- Én is úgy gondoltam. *helyeselt Rui és elindultunk. Teljesen magukra húzták a kapucnit, hogy még véletlenül se lássák meg őket. Bár nem értettem, hogy a nagy éjszakában mitől kellene félniük.*
- Elég rossz kedved volt. *állt a bal oldalamra Manabu, a jobb oldalamra pedig Rui.* - Féltem, hogy végig az lesz.
- Csak egy kicsit rosszul voltam, ennyi az egész. *hazudtam.*
- De ugye már jobban vagy? *faggatott Rui.*
- Persze, már sokkal jobban vagyok. *hazudtam ismét. Elég lesz már a sok hazudozásból.* - Ugye nem vagyunk a terhetekre?
- Dehogy vagytok! *nevetett Rui.* - Nagyon boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk veletek.
- Ez biztos?
- Annyira biztos, ahogyan itt sétálunk veled. *vigyorgott Manabu. Hátranéztem és kicsivel messzebb Byoék követtek minket. Egész jól elvoltak. Nevetgéltek, gondolom már az estét tervezték. de abból nem esznek az is biztos! Hamarosan pedig megérkeztünk Rui házához.*
- Jaj, van medence is! *ámuldozott Iko és rögtön oda is rohant.*- Vigyázz bele esel! *lökte meg Kazuki, de meg is fogta. Ennek a srácnak túlságosan is bejön Iko, nagyon nyomul rá.*
- Hülyeee! *ütötte meg.* - Majdnem beleestem!
- Mondtam, hogy vigyázz! *nevetett fel.*
- Medencézhetnénk is. *mosolygott Manabu.*
- Az ki van csukva! *ellenkeztem.*
- Most miért? *kérdezte vissza Byo.* - Láttunk már titeket fehérneműben nem nagy cucc.
- Nem azért... *vakartam a tarkóm.*
- Ott is vannak foltjaid, igaz? *kérdezte Jin.*
- Ümmm... *nem válaszoltam.*
- Na, ne már! *hüledezett Byo.*
- Nagyon szép házad van! *néztem körbe, nem is törődve velük.* - Igazi luxusban élsz!
- Oh, ugyan... ez örökségből is van. *legyintett Rui, mint pár kis papírpénzbe került volna az egész hely.* - De amúgy köszönöm szépen!
- Igen, tényleg szép! *helyeselt Iko.*
- Köszönöm! *köszönte meg neki Rui.*
- Akkor neki is állhatnánk. *csapta össze két kezét Kazuki.*
- Egy pillanat! *mondtam és elhúztam onnan Iko-t, csak ketten voltunk ott.*
- Na, mi a baj? *kérdezte vigyorogva.*
- Én ma tutira nem fogok csinálni semmi hülyeséget! Mármint nem fogok kavarni vagy ilyesmi... ezt leszögezem!
- Na és, ha Jin nyomulni fog rád?
- Már miért nyomulna?
- Mert tetszel neki!
- Na, persze...
- Komolyan! Beszéltem vele... ő mondta!
- Hogy mi van?
- Útközben rákérdeztem!
- Te nem vagy normális Iko. *hüledeztem, de aranyos volt tőle.*
- És képzeld el, még bele is pirult!
- Ko-komolyan? *nem akartam hinni a saját fülemnek.*
- Halál komolyan!
- Akkor most én jövök. *vigyorogtam el. Majd visszahúztam a többiekhez.* - Hé, Kazuki!
- Igen? *kérdezte meglepődve.*
- Gyere, beszélgessünk egy kicsit! *karoltam belé.*
- Chie! *szólt rám Iko zavarban volt.*
- Ugye, elrabolhatom pár percre? *kérdeztem a srácoktól.*
- Ha utána minket is viszel. *vigyorgott Byo.*
- Persze! Addig boldogítsátok Iko-t! *nevettem és elmentem Kazukival.*
- Na mit szeretnél? *kérdezte vigyorogva.*
- Nem téged! *nevettem el magam.* - Iko-ról lenne szó!
- Iko-ról? Valami történt vele?
- Észrevettem ám, hogy nyomulsz rá ezerrel!
- Ez nem is igaz!
- De, igen!
- Nem igaz!
- De! Mit tagadod?
- Én nem tagadok semmit! Nincs köztünk semmi.
- Igaz, az ágyban nem lesz köztetek semmi. *vigyorogtam.* - Szóval, beszélj!
- Mit beszéljek?
- Mond már végre! Tetszik neked Iko vagy sem?
- Ez bonyolult. *vakarta a tarkóját, de neki löktem a falnak.*
- Kazuki, ne szórakozz velem!
- Jó, csak ne bánts! *emelte fel a kezeit és úgy viselkedett, mint valami törékeny kiscica.* - Igazából, nagyon is tetszik. Már Magyarország óta... egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése