Aizawa Baiko.~

- Tényleg ideje lesz mennünk. *sóhajtott fel Chie.* - Köszönünk szépen mindent! Még, ha egy-két dolog nagyon megalázó volt és soha többet nem akarom átélni. De valamiért... ez sokkal jobb volt, mint egy koncert.
- Igen, igen. *helyeseltem. Tényleg így volt. Majd teljesen az ablakhoz mentünk.*
- Akkor itt a búcsú. *szólt Byou, majd megakart minket egyenként ölelni.*
- Nem, sajnálom! Nem ölelkezek! Csak nehezebb lesz elválni. Megyünk! *húzott vissza Chie, mert én viszonozni akartam az ölelést. Majd kimásztunk az ablakon.* - Basszus elszakadt a nadrágom!
- Az enyém is. *sopánkodtam. Majd felkiáltott japánul, hogy:* - Vesztek nekünk egy nadrágot!
*csak nevettek. Fogtunk egy taxit és hazamentünk. Azonban a lakásba nem léptünk be, leültünk a lépcsőházba beszélgetni.*
- Jó volt... *kuncogott Chie.*
- Mi az, hogy jó volt? Fergeteges volt! *nevetettem.* - Egyszerűen imádtam velük lenni.
- Imádtál Kazuki-val lenni. *mondta, majd megcsaptam a fejét.* - Áú!
- Azért te se panaszkodhatsz! Állandóan a seggedbe voltak.
- Nem tudom miről beszélsz. *nevetett.*
- Fúú, de utállak ilyenkor!
- Oké, engem utálhatsz. De Jin-t, nem!
- Miért ne utálhatnám Jin-t?
- Hát ezekért... *vett elő a táskájából két CD-t, majd az egyiket odanyújtotta nekem.* - Látod? Jin kettőnkre gondolt! Kazuki pedig csak rád...
- Úristen! CD! *kaptam ki a kezéből.* - Kösziiii Jin! *emeltem a levegőbe. Majd elgondolkodtam azon, hogy vajon mi járhatott a bandatagok fejében.* - Tényleg jobb volt, mint egy koncert. Kazuki-val, pedig ne törődj... ez csak egy boxer!
- Csak egy boxer?! Ember, Kazuki boxere! Az áhított Kazuki boxere! A helyedben most körbefutnám egész Budapestet!
- Nem futom körbe, mert abba belehalok. *nevettem.*
- Hülyeee.... Mindenesetre... *állt fel Chie.* - Remélem, azért valamikor tudunk velük újra találkozni.
- Igen, annak én is nagyon örülnék. *mosolyogtam és megszorongattam a CD-t is meg a boxert is.*
Amíg mentünk fel Chie lakásához, szembe jött velünk egy öregasszony. Nem értettem mit keres itt ilyen késő este.*
- Elnézést! Maga egy boxert szorongat? *nézte meg jobban a kezembe lévő alsónadrágot.*
- Igen. Miért? Ez akkora probléma? *kérdeztem kicsit nevetve.*
- Nem, csak...Ezek a mai fiatalok! *legyintett egyet és ment tovább.*
- Hát ez meg mi volt? *kérdeztem kuncogva Chiet.*
- Bár tudnám. *nevetett velem, majd tovább mentünk.*
Mikor oda értünk a lakáshoz, Chie nem tudta kinyitni az ajtót. Addig feszegette, amíg bele tört a kulcs.
- Basszus! *szólalt meg.*
- Mivan, baj van? *néztem oda, és láttam a kezébe a törött kulcsot. * -Bakker! Most mit csinálunk?
- Nem tudom. *néztünk egymásra értetlenül.* -Betörjük.
- Hogy mit csinálunk? *nevettem el magam.*
- Betörjük. Nem tudunk mit csinálni. Gyere segíts!
Oda mentem és segítettem neki. Akárhányszor nekimentünk az ajtó nem akart betörni.
- Lábbal rúgjuk be egyszerre. *mondtam.*
-Oké. Egy-kettő-három! *számolt és rúgtunk egy erőset, amire sikeresen betört az ajtó.*
- Húh, na ez kemény volt! *mentem be és leültem a kanapéjukra.*
- Várjál már! Most nem lesz ajtónk? *kérdezte a kitörött ajtó mellett állva.*
- Hát...nem! *nevettem.*
- Valamit találjunk ki de gyorsan!
- Anyukád valamelyik nap mondta, hogy egy csomó kartondoboz van a konyhába. Szedjük szét ragasszuk össze és ragasszuk az ajtó helyére.
- Jó. *nevette el magát és elindult a konyhába. Felálltam és segítettem neki szétszedni a dobozokat. Majd össze ragasztottuk és az ajtó helyét körbe ragasztóztuk.*
- Ha anyuék reggel előbb érkeznek meg, mint felkelünk, meg fognak ölni. *nevetett.*
- Reggel korán felkelünk és veszünk egy ajtót. Van egy kis zsebpénzem.
- Persze, majd a te zsebpénzedből vesszük a mi ajtónkat. Maradj már. *aggodalmaskodott.*
- Jaj, már majd egyszer visszaadjátok. *mondtam, de persze tudtam, hogy úgy se fogom elfogadni ha vissza akarják adni.*
- Jó. Na most aludjunk. Mivel ki nem tudsz menni, mert nem toló ajtónk van. *nevette el magát.* -Ezért itt alszol, okés?
- Oké. Úgy is azt mondtam anyának, hogy lehet itt alszok, ugyhogy ne várjon.
- Király.
- Az.