Yoshida Chieko.~

- Na most megbánod.
- Mégis mit csinálsz? *nyújtottam a nyelvem.*
- Megnyalom az arcod, azt úgy is utálod! *nevetett.*
- Ne merd! *kezdtem kapálózni és a nyelvét az arcomhoz nyomta.*
- Na mi van? *kérdezte nevetve.*
- Befejeztem, csak hagyd abba.*nevetettem.*
- Biztos? *kérdezte,de még mindig nyalta az arcomat.*
- Igen, esküszöm! *abbahagytam a kapálózást.*
- Oké. *elengedett.* - Na mit csináljunk? Elmegyünk, megnézünk valamit?
- De micsodát? 
- Menjünk el vonatozni. A Maglev-vel menjünk. 
- Oké. *néztem rá csillogó szemekkel.*
- Basszus. Imádom a gyorsaságot, és ez a vonat. Áhww. *hüledezett Iko. A vonat előtt álltunk.*
- Na, beszállunk? 
- Még szép.*fizetett és beszálltunk.*
Egy kicsit várakozni kellett, de aztán elindultunk. Annyira jó volt, hihetetlenül tetszett. De még ennél a gyorsaságnál is képes lettem volna bealudni. Már éreztem is, hogy aludni akarok, de gyors felkaptam a fejemet.  
- Basszus! Ez nagyon gyors! Magyarország szerintem már rég szívroham szélén állna, ha ilyenben utazhatna. 
- Azt megmondom! Kis beszari Magyarok. *nevetett Iko..*
A következő megállónál kiszálltunk.
- Na, ez tök jó volt! Most hova tovább? 
- Hát nézzünk körbe mi van még itt. *mondta és elindultunk.* - Mi lenne, ha megnéznénk azt a múzeumot?
- Uncsiiii....
- Jaj, neked minden uncsi! Így rohadtul nem tudunk ám a kultúráról meg semmit! *akadékoskodott Iko.*
- Kultúra kell? Mutatok én neked kultúrát! *fogta meg a kezét és húzni kezdtem. Elég sokáig sétáltunk már, de ő nem szólt semmit. Csak húztam, míg meg nem láttam egy játék áruházat. Oda bementünk.* - Bemutatom neked Japán legmenőbb kultúráját... a videojátékok és az anime világát! *tettem szét a karjaim, ő pedig kuncogott.* 
- Nem is te lennél komolyan, ha nem idejöttünk volna. 
- Viccelsz velem, ugye? Alig vártam, hogy idejöjjünk! Annyi minden van itt és tuti, hogy felvásárolom a fél boltot! *néztem csillogó szemekkel körbe és húzni kezdtem őket a játékautomatákhoz.* 
- Játszunk ezzel! *mutatott az egyikre.*

- Jó, rendben van. *mosolyogtam, majd elkezdtünk játszani. Nagyon jó volt, mert sokat nevetgéltünk és, ha tehettem volna, akkor ott lettem volna egész nap.* 
- Ez nagyon jó játék! *olyan jó volt látni, hogy Iko is élvezi és felszabadult. Örültem, hogy eltudta felejteni pár pillanatra Krisztiánt és csak a barátságunkra koncentrált. Minden happy volt körülöttünk. Letettem a kart, majd kinyomtam az ő játékát is.* - Naaa... én még játszani akartam! 
- Tudok jobbat. *vigyorogtam, majd újra megfogtam a kezét. Egy olyan szobába, húztam, aminek az ajtajára ez volt írva: "Karaoke". Szerencsére nem volt ott senki, ami furcsa volt. De így legalább nem kellett izgulnunk mások miatt.*
- Mit akarsz itt csinálni?
- Hát mit te suta? Karaoke-zni! 
- Neeeeem, azt nem!
- De-de! *majd betettem neki a SCREW-tól a Death's Door-t.* - Na, gyerünk! Byo csak rád vár! 
- Ezért még kapni fogsz!

- Most mi van? Nincs itt senki! Otthon meg állandóan őket énekeled! Akkor meg? Szegény Kazuki mit érezhet, ha megtudná, hogy a szerelme... nem képes elénekelni egy dalukat se. Sőt úgy, hogy nem hallgatja őket senki... csak a legjobb barátnője!
- Jaj, jól van! Meggyőztél! *kapta ki a kezemből a mikrofont, majd énekelni kezdett. Nem is tudom, hogy mi volt a viccesebb, ez az éneklése vagy a sztriptíz, amit levágott a srácoknak. Mindenestre nagyon édes volt.*