- Hé, hé... ugye VIP jegyet veszünk, ha lesz valamikor koncertjük? *kérdezte Chie, közben felszálltunk a repülőre.*
- Még szép! *válaszoltam.*
- Látni akarom Byo döbbent fejét, meg mindenkiét! *nevetett. Hát én is nagyon kíváncsi volnék rá.*
- A jegyem, a 39-es üléshez szól. *nézte a jegyet.*
- Az enyém a 40-eshez!
- Király! *Egymás mellett ültünk. Leültünk és Chie mellette gy nagyon helyes srác ült, a 38-asnál. Mellém, a 41-eshez kívül egy igen kövér, kb 140 kg-os férfi ült, aki lehetett olyan 25 éves. Egyből oda is fordult hozzám. A gyomrom majdnem felfordult már a látványától is.*
- Barátnőm van ám, ne próbálj rám nyomulni! *mondta, mire én nagy szemekkel néztem. Chie nevetni kezdett.*
- Nem is akartam rád nyomulni! *mondtam, magamat védve.*
- Hát jó... itt egy kép róla! *majd a tablet-en megmutatta.* - Egy autóstalálkozón voltunk a múltkor... és megkértem, hogy üljön rá a haverom autójára.
- Hé, ember! Kapcsold már ki.. megzavarhatja a gépet. *szólt rá Chie, majd eltette.*
- Nagyon szép lány. *mosolyogtam, de szívesebben okádtam volna.*
- Azt hiszem, itt vége... feljön a reggelim. *szólalt meg Chie mellett ülő srác.*
- Jól vagy? *kérdezte Chie.*
- Adok szívmasszázst. *próbált átmászni rajtunk a túlsúlyos férfi.*
- Összenyomsz! *kapkodtam levegő után és undorodtam, hogy ez az ember hozzám mert érni.*
- Nem, nem... nem kell! *mutogatott a srác.*
- Hát jó... *ült vissza. Majd felszálltunk. Miután elértük a megfelelő magasságot, kikapcsolhattuk az öveinket.*
- Hogy hívnak? *kérdezte Chie a mellette ülő fiút.*
- Krisztián.
- Örülök! *mosolyogta.* - Chie vagyok!
- Én pedig Iko! *mutatkoztam be én is.*
- Az én nevem pedig Jóska! *szólt közbe a túlsúlyos.*
- Mond Jóska... hol a barátnőd?
- Éppen otthon. Megkért, hogy utazzak ki Japánba sushiért.
- De azt itt is tudtok venni. *hüledeztem. Mi az istenért? Chie és Krisztián is furcsán nézett.*
- De van ott egy férfi, aki tud 1,5 kg-osat csinálni! Venni akarok pár darabot... persze lefagyasztva!
- Fúj, ez undi. Na és te? *fordult Chie Krisztiánhoz.*
- Cserediák vagyok!
- Ez tök király! *mondtam.*
- Jaaaa. *felelte mosolyogva.*
- De a sushik királyabbak! *nevetett Jóska. Bár inkább ordibálásnak hangzott.*
- Minden bizonnyal. *mosolyogott Chie. Krisztián pedig bealudt, bár én nem mertem volna ez a vadállat mellet..*
- Uhh, ember... *gombolta ki a nadrágját Jóska.*
- Mi-mi mit csinálsz?! *kérdeztem és Chie-hez húzódtam amennyire tudtam. Nagyon megijedtem..*
- Hát mit csinálnék? Hagyok helyett a gépes kajának. *forgatta a szemeit. Majd hívta a stewardess-t, hogy hozzanak neki valami kaját.*
- Tegnap találkoztam Erikkel. *sóhajtottam fel, hogy eltereljem a figyelmem erről a Jóskáról. El is meséltem mindent Chie-nek.*
- Ha szeretnéd én járok veled. *mondta Jóska teli szájjal és a kaja maradék ránk esett.*
- Fúj, de gusztustalan vagy! *söpörtük le magunkról, de alig mertem hozzáérni.*
- Átakarok ülni máshova! *rángattam meg az előttem lévő ülést.*
- Ne rángasson már maga huligán! *szólt rám az idősebb asszony.*
- Elnézést. *mondtam. Már nagyon ki voltam idegileg ettől a pasatól.*
- Szerintem csak szimplán felejtsd el! Ott lesz Kazuki! Tudod a fogadásunk... *vigyorogott.*
- Kazukiiiiiii... *mondtam, majd elképzeltem, ahogy felismer minket. Meg hogy oda jön hozzám...meg hogy puszit ad*
- Hé, Föld hívja Iko-t! Föld hívja Iko-t! Jelentkezz! *rántott ki Chie az álmodozásból.*
- Jaj, bocsi... csak elgondolkoztam.
- Na és min?
- Hogy összeházasodsz Jin-nel és lesz 22 két gyereketek! *nevettem és hazudtam.*
- Mi vagyok én?! Holmi alagút?! *nevetett velem.*
- Ahh, de jó a hajad. *simogatta meg Jóska a hajamat a zsíros kezével.* - Ezeket a rasztákat meglehet enni? *kérdezte és az egyiket az orrához emelte, hogy megszagolja.*
- Hagyd békén a hajam! *vettem el tőle, de már tényleg nagyon ki voltam. Már a hajam is kell neki?*
- De olyan szép, mint te.... A szép dolgokat feltudom falni. *nyalta meg a szája szélét. Itt már tényleg kiborultam.*
- Ennyi elegem van! *álltam fel.* - Mikor érünk már oda?!
- Nyugodjon meg, kérem! *lépett oda a stewardess.* - Még 14 óra van hátra mire odaérünk!
- Engem ne nyugtasson! Értve vagyok?!
- Csak üljön le, kérem! *ültetett vissza.* - Kérem, szóljon a barátnőjének hogy többször ne csináljon ilyet!
*Fordult oda Jóskához, majd elment. Chie nevetésben tört ki.*
- Még a kedves stewardess is azt akarja, hogy együtt legyünk! *mondta Jóska, de a foga közé szorult egy kis hús, így azt kezdte szopogatni.*
- Takarodj már! *kiabáltam rá és ütni kezdtem. Már nem tudtam mit tenni, bár még ütni is undorítónak találtam.*
- Jaj, szívem... mi egymásnak vagyunk teremtve!
- Neeeemmm!
- De, igen!
- Hagyjál már... te, te, te...
- Ki ne mond. *sziszegett Chie.*
- Te dagadék! *mondtam ki. Már nem érdekelt semmi.*
- A szadómazót szereted? *kérdezte csillogó szemekkel.* - Én is! Teljesen egymásnak vagyunk teremtve! Akkor most te leszel a szadista és én a mazochista, oké?
- Na, de Jóskaaaa... *nevetett Chie, majd elfordult és ahogy láttam ő is aludni kezdett.*
- Megfogod a kezem? *kérdezte Jóska a húsos, zsíros kezét kitartva.*
- Fúj, nem! Neked állítólag van barátnőd, annak fogdosd a kezét! Te beteg állat! *fogtam a fejem.*
- Már nincs. Majd írok neki, hogy nem kell nekem ő! Neked adom majd a sushikat. *nevetett.*
- Kösz nem kell hagyjál békén! *undorodtam. Azon imádkoztam, hogy érjünk már oda!*
- Gyere ide te cukorbogár! *fogta meg az arcom és meg akart csókolni.*
- Engedjen el! *löktem el magamtól, de a kezem bele süppedt még a mellkasába is.*
- Na de drága. *próbálkozott megint. Majd beleakadt az óriási körmébe a patkópiercingem*
- Áúú! Te idióta! Most nézd meg mit csináltál! *esett a kezembe az ajakpiercingem.*
- Óh! Had tegyem vissza, engedd meg! *nyúlt az ékszerért.*
- Hozzám ne érj! *ordítottam rá. Már tényleg totálisan ki voltam.* - Még szerencse, hogy van nálam pót pc. Ezt vissza nem tenném. *motyogtam magamba, majd fel kelt Chie, ebből a kb. 5 perces alvásból.*
- Mi a fene! Iko, vérzik a szád! *fordította maga felé a fejemet.*
- Na nem mondod? Ez az idióta meg akart csókolni, és az orbitális nagy pata körme kiszedte a pc-met. *tört ki Chie nevetésben, de úgy, hogy még Krisztián is felébredt. Majd nagy nehezen abbahagyta.*
- És most nincs nálad pót piercing? Mindig szokott nálad lenni! *vett elő zsepit Chie, hogy megtörölje a számat.*- De van, éppen azt keresem! Itt is van.*vettem elő a spirál piercingemet.*
- Segíthetek valamit? *kérdezte Krisztián.*
- Nem, köszi. *törölgette a számat Chie.* - Na kész is!
- Betehetem a piercinget? *szólt közbe Jóska. *
- Neem! *ordítottam rá. Majd betettem a piercinget.*
- És megnézhetem? *kérdezte újra Jóska.*
- NEEEEM! *ordítottam még annál is hangosabban mint az előbb. Chie nagyon elkezdett nevetni. Jóska meg mit csinál? Elsírta magát. Hát komolyan ezt nem hiszem el.*
- Baszki! *fogta a hasát Chie.*
- Ez most kajakra sír? *nevetett vele Krisztián.*
- Neked most mi a bajod? *kérdeztem, de én is tartottam vissza a nevetést.*
- Se-se-semmi. *hüppögött.*
- Akkor nyomd el magad! *dőltem Chie vállára és aludni próbáltam.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése