Aizawa Baiko.~

- Ezt nézd! *emeltem fel pár CD-t*
- Gondolom ezeket nem rakták ki a turnés cuccokhoz. Ah, mit nem adnék, ha most mi is ott lennénk. Nem hiszem el, hogy egy köpésnyire koncerteznek tőlünk!
- Én pedig azt nem hiszem el, hogy az öltözőjükben vagyunk! *ugráltam. Majd találtam egy Manabu feliratú alsót hozzá vágtam és a fején landolt..*
- Te kis... hm, jó féle. *vette le a fejéről. Amíg nem figyeltem ő is a fejemre dobta..* - Ha Manabu-san ezt most látná.
- Hé! *vettem le magamról mag vissza tettem a helyére.* - Szerinted Kazuki mindig ilyen ruhákat hord?
- Valószínűleg, ha ebbe jött el.... Nem szerintem Kazuki nagymama ruhákat hord! *viccelődött* - Sőt, Byou nem is szokott ruhát viselni! Mindenhova ballonkabáttal megy, ami alatt nincs semmi.
- Haha, nagyon vicces vagy.
- Akkor nevess a viccemen!
- Bocsánat elfelejtettem. *kuncigtam. Már legalább félórája időztünk ott bent. Nagyon sok jó cuccot találtunk. Majd Chie megtalálta Jin tartalék dobverőit és a hátamon próbálta ki. Mért nem lepődtem meg rajta?!*
- Szerintem ideje lenne mennünk.
- Maradjunk még egy kicsit! *kértem. Nagyon nem akartam menni.*
- Iko! Nem lehet... így is többet voltunk itt a kelleténél.. sajnálom, hogy nem tudtunk menni a koncertre.
- Chie... *abban a pillanatban kinyílt az ajtó. Elsőként Byou lépett be rajta, majd sorba utána a többiek.*
- Ember, nagyon elfáradtam. *szólt Byou, majd rögtön abba is hagyta és bezárták maguk mögött az ajtót.*
- Ti mit kerestek itt? *kérdezte japánul. De mi csak álltunk, mint a cövek. Nem tudtunk megszólalni.*
- Byou, lehet nem tudnak japánul. *szólt közbe Kazuki és mutogatni kezdett. Így meglökött engem nekem meg majdnem megállt a szívem.*
- Tu-tudunk japánul. *felelt Chie*
- Mi csak, lekéstük a koncertet. *folytattam* - De megyünk is! *siettünk volna el*
- Hé, hé.... nem mentek ti sehova! *állított meg minket Manabu.* - Ennek komoly következményei lehetnek! Üljetek le! 
- Re-rendben. *feleltük, majd leültünk.*
- Mit kerestek ti itt? *kérdezte Byou.*
- Hát.. Lekéstük a koncertet...és...Látni akartunk benneteket. Mert ti vagytok a kedvenc bandánk. És hát ki ne tenne meg bármit a kedvenc bandájáért? *mondtam, remélve, hogy meglágyítom ezzel a szívüket.*
- De ez nem így megy. *ült le Kazuki és levette a zokniját. Én Chie-re néztem és nevetni kezdtünk.*
- Sajnálom srácok, de szólnunk kell a biztonságiaknak! *mondta Manabu, de Chie felállt és megfogta a karját.*
- Nee! Kérlek titeket, csak ezt ne! Bármit megteszünk.
- Akkor mosd ki kézzel az alsónadrágomat. *emelte fel Kazuki azt a nadrágot, amelyikre tippeltem, hogy az övé.*
- Háhá. Ugye megmondtam, hogy az Kazukié. *nevettem hangosan. Chie sem bírta tovább, kitört belőle a nevetés.*
 - Az alsó nadrágomhoz is hozzá nyúltál? Király.. Vehetek újat. *dobta el Kazuki.*
- Nem vagyok leprás! *vágtam vissza.*
- Elég legyen már! Most már tényleg szólok a biztonságiaknak. *fordult meg újra Manabu.*
- Nee! Mondtam már! Bármit megteszünk! *könyörgött újra Chie.*
- Igen! Bármit! *helyeseltem.*
- Mi legyen velük? *kérdezte Jin Byou-t.*