Aizawa Baiko.~

Rui érthetetlenül nézett amit Byo észre is vett, ezért mellé sétált. Madj feleszmélt és nem akart hinni a szemének. Jin is próbált kikukucskálni a dobok mögűl, kisebb-nagyobb sikerrel. Melléállt Rui és bólintott, hogy mi vagyunk azok. Manabu csak a fejét rázta. Ő se nagyon hitte el dolgot, biztos az járt a fejébe, hogy ezek őrültek, hogy idáig kiutaztak. És Kazuki...Amikor meglátott minket, a meglepődés és a megkönnyebbülés látszott egyszerre az arcán. A szemem le se tudtam róla venni, elkápráztatott. Byo pedig lepacsizott velünk, majd a koncertet folytatta. Volt ott minden: XANADU, Deep Six, Death's Door, Teardrop, Brainstorm, Red Thread. Minden, amit csak el tudtam képzelni. Maga az álom koncertem találtam magam. Srcáok mindent megtettek a koncert alatt a rajongókért. Persze észrevettem, hogy többször ránk pillantanak egy-egy versszak között. Kb. 1,5 órás volt, + 3 encore. Majd elköszöntek tőlünk és félóra múlva kezdődött a VIP. Nem voltak sokan, de azért kevesen se. Egy gerinctörésre elegendő ember volt.
- Ez furcsa.
- Mi? *kérdeztem érthetetlenül.*
- Hát... Általában otthon, ha J-Rock koncert van, akkor koncert előtt szokott lenni VIP, mert akkor még annyira nem fáradtak.
- Lehet, hogy itt ez a szokás. *kuncogtam.*
- Igen, de most nézz magunkra! Teljesen szétugráltuk a ruhát!
- Na, mutasd! *igazítottuk meg egymás ruháját.*
- Így már jó. *vigyorogott.* - Szegény Jin, alig látott minket. Csak akkor mikor elköszöntek.
- Az is valami. Na, meg... Ezeket ki akarja látni? *mutattam az elég sötét foltjaira. Hogy ne látszódjon rá húzta a nyakpántját.*
- Buzi Krisztián!
- Na, persze.
- Fogadunk, hogy direkt csinálta?! Hogy meglássa Jin!
- Biztos vagyok benne! *mondtam nevetve. Ugyan, dehogyis. Egyszerűen csak jól érezte magát.*
- Akkor ne hidd el! *mondta és hirtelen Manabu sétált el mellettünk. Hirtelen nagy visítozásba kezdtek a fanok. A SCREW sétált be mellettünk a VIP kisterembe. Egy unalmas intéssel a Security legyintett, hogy bemehetünk. Mindenki rohant, el taposták egymást, nem törődve azzal, hogy kinek fáj és kinek nem. Belépve a SCREW ült is az asztalánál. Balról jobbra: Rui, Manabu, Byo, Jin és Kazuki. Mi pedig szépen sorban álltunk, mint a verebek.*
- Egyszerre csak egy ember kérdezhet és egyszerre csak egy kérdést! Mindenki várja meg a másikat! A kérdezések után átadhatjátok az ajándékaitokat! Majd autogram osztás következik, utána pedig a közös fotózás! Értve vagyok? Valakinek valami kérdése? *majd Chie fel is tette a kezét. Mit akar már egyből?*
- S utána következik az a rész, hogy hazavihetjük a tagokat? *kérdezte.*
Mindenki nevetni kezdett, beleértve engem is.
- Nem, sajnos... Ilyen nincs betervezve. *mosolygott a két ajtósszekrény nagyságú security-s.* - Akkor jöhetnek is a kérdések!
Először egy félénk szemüveges lány tette fel a kezét. Ha az utcán látnám, biztos nem mondanám meg róla, hogy SCREW-et hallgat.
- Milyen érzés újra itthon lenni?
- Nagyon jó. *felelte mosolyogva Kazuki.* - Már honvágyunk volt és szerettünk volna minél hamarabb hazajönni.
- Az európai turné nem tetszett nektek? *szólalt meg hirtelen Chie.*
- De, nagyon is! *válaszolta Rui.* - Nagyon jól éreztük magunkat és sok érdekes kultúrát megismerhettünk. Az európai rajongók nagyon kedvesek, szeretjük őket!
Az összes Japán fan húzta a száját, de Byo és Rui csak mosolyogtak. Elég féltékenyek a Japán fanok, ahogy néztem.
- Terveztek új kiadást a közeljövőben? *kérdeztem, hogy a témát tereljem.*
- Ez titok. *felelte nevetve Manabu. Chie-ből majdnem kitört a nevetés, nem értettem miért, de nem is faggatóztam.*
- Kazuki-san, van barátnőd? *kérdezte egy fan, aki majd kiugrott a bőréből. Tuti, hogy Kazuki párti.*
- Nem, nincs. Szingli vagyok. *válaszolta, nekem pedig megcsillant a szemem.*
- Szinglik vagyunk. *helyeselt Byo.*
- Tartod a kapcsolatot Aoi-sannal?
- Persze. *válaszolta. De zavarta, hogy csak tőle kérdeznek.*
- Csak egy kérdés. *mormogta Chie a csajnak. Jin pedig csak vigyorgott.*
- Ah, igen! *eszmélt fel a security-s. Még jó, hogy figyel.* - Egyszerre csak egy kérdést tehetsz fel!
- Európában melyik országban éreztétek jól magatokat? *kérdezte egy másik lány.*
- Németországban nagyon jó volt a hangulat. *válaszolt Rui, Byo pedig bólogatott.*
- Magyarországon is nagyon jó volt! *szólt közbe Jin.* - Tweeteltem magyarul is!
- Azt láttam. *folytatta egy másik lány* - Nem értettem, hogy mit írt ki Jin-san.
- Manabu, csinált képeket is. *szólt Kazuki.*
- Igen, igen. *bólogatott Manabu.* - Csináltam képeket a Parlamentről és a Dunáról. Országház, igaz? *fordult felénk.*
- Igen. *válaszoltam. Büszke voltam, hogy így emlékeznek rá.*
- Valami eszméletlen gyönyörű volt. *mondta Manabu.*
- Volt ott más gyönyörű is. *nevetett Byo. Mi egymásra néztünk Chievel, és kissé bele is pirultam. Majd voltak még idétlenebbnél idétlenebb kérdések. Sokat nevettünk, de voltak köztük komoly és elgondolkodtató kérdések is. Mindenki átadta azt, ami szánt a SCREW-nak. Majd az autógramosztás következett és a közös fotózás.*
- Ki mellé szeretnél állni? *kérdezte a fotós.*
- Kazuki. *feleltem zavartan. Majd Kazuki mellé állt, a többiek pedig eléjük guggoltak. Ahogy meglett, egyből meg is kaptam a képet, ami zseniálisan festett és rohantam is Chie-hez.*
- Na, muti! *vette el.* - Oh, milyen szorosan álltok egymás mellett. *vigyorgott.*
- Átölelt! *mondtam izgatottan és nagyon boldogan. Majd Chie-t szólították.*
- Ki mellé szeretnél állni? *kérdezte a fotós.*
- Ummm... *láttam, hogy zavarban van.* - Jin és Byo.
- Oké. *mondta a fotós, majd Chie baloldalára beállt Byo.*
- Nem hiszem el. *hallottam szavait. Gondolom nem hitte el, hogy itt vagyunk. A jobb oldalra pedig Jin állt, ő csak vigyorgott. A kép elkészült és Chie vissza is jött mellém.*
- Na muti! *vette el én is, ahogy ő.* - Nagyon király lett!
Kis idővel később, mindenki fotózkodott mindenkivel és kaptak is autogrammot. A Security két oldalra terelte a rajongókat, hogy a SCREW középen végig tudjon menni és beszálhassanak a turnébuszba és haza vehessék az irányt. Amíg végig vonultak, mindenkivel pacsiztak. Mi is kitettük a kezünket Chie-vel. Mikor jött felém Kazuki és a kezembe csapott volna, helyette egy papírcetlit nyomott a kezembe. Senki nem vette észre, hogy az nem egy olyan pacsi volt, mint a többieké, még Chie sem. Úgyhogy gyors a zsebembe tettem a cetlit és integettem az eltávozó SCREW-nek.
- Gyere gyors! *húztam el Chie-t.*
- Mi van? *érdeklődött, de én csak húztam, amíg egy olyan helyre nem mentünk, ahol csak ketten voltunk. Akkor elővettem a cetlit.*
- Mi ez? *kérdezte érthetetlenül.*
- Kazuki nyomta a kezembe pacsizás közbe.*
- Mi? Nyisd már ki! *türelmetlenkedett. Kinyitottam.*
- Ma éjfélkor a koncert terem melletti kis sikátorban leszünk. *olvastam fel hangosan.*
- Mi van? *hüledeztünk.*
- Ezt nem hiszem el. *mondtam, lefagyva.* - Menjünk haza gyorsan, és öltözzünk át és szedjük össze magunkat. Nincs sok időnk.
- Oké. *fogta meg Chie a kezem és taxit hívva hazafelé vettük az irányt.*