Aizawa Baiko.~

- Nem lehetne, hogy megbeszéljük a dolgokat? *kérdezte Jóska, de nem válaszoltam.*
- Jóska... *szólt neki Chie és Krisztián is felfigyelt.*
- Én szeretnék a  pasija lenni!
- De ott a barátnőd.
- De Iko sokkal szebb... és olyan, mintha cukorkából lenne a haja. *majd beleszagolt a hajamba, aminek egyáltalán nem örültem.*
- Hagyjál már! *undorodtam.*
- Iko-nak van barátja.
- Hogy mi? Kicsoda? *kérdezte vissza. Majd egyszerre három snickers-et tömött magába.*
- Kazukinak hívják... azért utazunk Japánba. *mosolygott Chie. Hogy mi van? Mért pont Kazukit mondta? Na mindegy. Csak száljon le rólam!*
- Na és neked van pasid? *kérdezte Chie-től vigyorogva Krisztián.*
- Ha szeretnéd, akkor nincs. *vigyorogott Chie és egymás szemébe néztek. Mint valami nyálas romantikus film.*
- Hé! Neki is van... *húztam vissza.*
- Szeretném, hogy ne legyen. *húzta el Krisztián tőlem, magához. Kapva az alkalmon Jóska, pedig teljesen a gyomrához húzott. Annyira megijedtem, hogy nem bírtam megszólalni.*
- Gyere édes! Érezd a testem! *nyögött fel Jóska.*
- Neeee! *Kiáltott Chie majd magához rántott kimentve Jóska hájából.* - Jól vagy, szívem?
- Most... a-zon-nal vi-gyél ki in-nen....!!! *szótagoltam. Nem tértem magamhoz.*
- Hé, tee... *állt fel Chie, Jóskára nézve.* - Aludj már bazdmeg!
*Majd egy határozott mozdulattal bevert neki egyet. Nagyon meglepődtem, kis harcias. Nem is kellett sok, Jóska teljesen kiájult. Elégedetten néztem, és adtam Chie-nek egy puszit. Krisztián pedig csak pislogott. Végül mindannyian aludni kezdtünk. 14 óra elteltével szóltak, hogy beértünk Japán légkörébe.*
- Oh, jó reggelt! *köszönt Krisztián Chie-nek, aki a vállán feküdt.*
- Sajnálom! *ugrott fel.*
- Nekem tetszett. *vigyorgott.* - Jó volt a kilátás.
*Amíg feküdtem, azt hittem, hogy a puha, amin fekszem az az ülés. Tévedtem. Arra lettem figyelmes, hogy Chie óvatosan meghúz és alattam a "párna" fordul egyet. Kinyitottam a szemem és Jóskán feküdtem. Hatalmas sikításba kezdtem, amire a stewardess is kijött.*
- Ne aggódjon! *mosolygott rá Chie.* - Csak rosszat álmodott! Nyugi, nyugi!
*csitítgatott. Majd hamarosan megnyugodtam, de nagyon nehezen. Szerencsére megérkeztünk a reptérre.*
- Húzzunk innen! *álltam fel, amikor jelet adtak, hogy ki lehet szállni.*
- Ok! *állt fel Chie és utánam sietett. Amikor hátranéztem, láttam, hogy Krisztián is siet mögöttünk, mintha velünk lenne.*
- Na végre! Friss levegő! Jóska mentes! *mondtam elégedetten.*
- Úr isten! Japánban vagyunk Iko! *hüledezett Chie.*
- Így van! *néztem én is körbe.*
- Most merre? *kérdezte Chie.*
- Hát itt a cím a szállodának, fogjunk egy taxit és vitessük el magunkat. *mondtam a papírt elővéve, amin a szálloda címe volt.*
- Hol van a szállodátok? *Kérdezte Krisztián, mire megmutattam a papírt.* - Basszus! Nekem is itt van. És még a szobaszám is egyezik. *mondta meglepődve.*
- Komolyan? De hát az hogyan lehet? *nézte meg Chie is a lapot.*
- Akkor gyere velünk, csak menjünk már, mert Jóska jön! *fogtam meg a kezüket és húztam őket egy taxi felé.*
- Jó napot! Ide szeretnénk menni. *mondta Krisztián a taxisnak, aki máris elindult. Hamar ott voltunk.*
- Elnézést. Hogy lehet az, hogy ezt a fiút is a mi szobánkba tették? *kérdeztem a pultnál, ahol oda adták a szoba kulcsát.*
- Egy pillanat és megnézem. *kutakodott egy kicsit a gépen, kérdezte Krisztián és a mi nevünket, majd magyarázni kezdte.* - Ahha, már látom. Ez úgy történt, hogy 3 ágyas egy szoba. De sajnos minden hely be telt, Önöknél pedig volt még egy hely. Ezért kénytelenek voltunk behelyezni Krisztián-sant.
- Értem. Köszönöm! *fordultunk el és mentünk a szobánk fele. Az 5. emeleten voltunk, 207-es szobában. Nagyon gyönyörű volt, mint valami kastély.*
- Na, akkor én beülök és megnézem a SCREW jegyeket, hogy hol lehet venni meg ilyenek.
- Oké. *jött oda mellém Chie és megnéztük.*
- Itt lehet rendelni. Majd megrendeljük később, előbb nézzünk körbe. *mondtam, majd úgy hagyva a gépet kimentünk az ajtón.*
- Úgy várom már. Kiváncsi vagyok, hogy fel ismernek-e *mondta Chie.*
- Hát én is! Úr isten SCREW. El se hiszem. Jó drága a jegy.
- Elnézést! *állított meg egy idős bácsi.* - Ha jól hallottam a SCREW-ről beszéltek. Van 4 jegyem. 2 a koncertre és 2 V.I.P.-s. Sajnos én nem veszem hasznát. Érdekelne önöket? *kérdezte, mi meg teljesen lefagytunk.*
- Hogyne érdekelne. *mondtam végül.*
- Mennyiér kapjuk meg? *kérdezte Chie.*
- Nem kell érte Jen, köszönöm. Ajándék. *lepődtem meg ismét. Milyen rendesek itt az emberek.*
- Valamennyit azért csak adunk érte.*mondtam.*
- Nem fogadom el. *ellenkezett a bácsi és a kezünkbe nyomta a jegyeket.*
- Köszönjük! *vette el Chie.*