- Akkor meghallgatjuk? *nézett rám.*
- Még szép. *majd betettem.*
- Jesszusom. Még csak most hallgattuk meg az első szám fél másodpercét de már most imádom. *Őrjöngött Iko. Tényleg eszméletlen jó volt. Végig táncoltuk és ugráltuk az egészet. Örültem, hogy Krisztián is csatlakozott. Végre felszabadultnak tűnt mellettünk.*
- Ez iszonyat jóóó volt! *kiabáltam*
- Igen! És első kézből kaptuk.
- Magától Jin bácsitól! *emeltem fel a kezem.*
- A férjedtől! *ujjongott Iko is.*
- Én leszek Iko tanúja az esküvőn.*dicsekedtem Krissznek.*
- Én pedig Jin anyósa. *nevetett Iko.*
- Én kinek leszek a tanúja? *kérdezte Krisztián.*
- Te maximum a kamerás lehetsz. *nevetett Iko. Ezt most miért? Szegény... ajj Iko, ne piszkáld már ennyire feltűnően!*
- Hülye. *néztem rá szúrósan, de azért én is nevettem.*
- Ugrálhatok a kanapén? *kérdezte Iko, de már el is kezdett ugrálni, szó nélkül.*
- Én is. *álltam Iko mellé és elkezdtünk ugrálni, mint valami idióták.*
Kis ugrálás után feljött a hotel tulajdonosa.
- Elnézést! Mi ez a dübörgés? *kérdezte.*
- Bocsánat. Csak elesett az egyik lány és nehezen tud felkelni. *hajolt ki Krisztián az ajtón, de úgy hogy ne lássa, hogy ugráltunk a kanapén.*
- Jó lenne, ha megszűnne ez a dübörgés vagy kidobok innen mindenkit. *hangzottak a szavai a férfinak.*
- Rendben, ígérem megszűnik. *csukta be Krisztián az ajtót és nevettünk.*
- Oké... ez meleg helyzet volt! *huppantam le a kanapéra, Iko még mindig állt, így lehúztam.* - Még jó, hogy gyorsan reagáltál Krissz!
- Igen, szerencsére. *vakarta zavartan a tarkóját.*
- Úgyis Iko-ra fogtuk volna, ha bejött volna a tulajdonos! *nevettem.*
- Hé! Persze... pont rám! *vágta be a durcit.*
- Jaj, most miért? Csak vicceltem! *kuncogtam és megütöttem egy kicsit a vállát.*
- Vagy odaadtuk volna neki Krisztiánt, hátha meleg! *nevetett Iko.* - Mármint nem te hanem a tulajdonos!
- Azért az fura lenne, ha meleg lennék. *mosolygott zavartan Krisztián. Majd újra kopogni kezdtek.*- Igen? *szaladtam oda és ajtót nyitottam. Egy szobalány lépett be.*
- Elnézést a zavarásért! Ezt a süteményt a hotel tulajdonosa küldi Aizawa Baiko-nak!
- Én vagyok. *állt fel Iko, majd érte ment és elvette.* - Köszönöm! De mi célból kaptam?
- Azt sajnos nem tudom. A Főnök úr csak nézte az itt lakók adatait és megakadt az ön személyigazolványi képén. Majd szólt nekem, hogy küldjek önnek egy süteményt.
- Oh, nagyon szépen köszönöm! *hajolt meg Iko, majd a szobalány is.*
- Még valami. *folytatta a maid.* - Mindkettőjük fáradjon utánam a Főnök Úrhoz!
- Elnézést, Maid-sama, de miért mind a ketten? *kérdeztem vissza zavartan. Hisz a Főnök csak Iko-ra volt kíváncsi.*
- Fogalmam sincs, kisasszony. Csak kérem kövessenek! *lépett az ajtó elé mutatva az utat. Iko pedig követte, majd én is.*
- Mindjárt jövünk vissza, oké? *csíptem bele Krisztián oldalába.*
- Oké... persze. *vigyorgott. Majd elindultunk. A legfelső emeleten volt egy külön helyiségben. A Maid bekopogott, majd beinvitált minket és közelebb mentünk. Sötét volt.*
- Kerüljenek beljebb! *halottunk meg egy dörmögő hangot és beljebb mentünk. Teljesen tátva maradt a szánk, mert egy perverzzel találtuk szembe magunknak. Oké, azt hiszem lesz mit mesélnem Jin-nek, ha újra találkozunk. De előtte még ismerjen fel.*- Uram, be van szívva? *kérdeztem kuncogva. Iko pedig meglökött, hogy legyek egy kicsit illedelmesebb. De láttam rajta, hogy ő is alig bírja ki nevetés nélkül.*
- Csak... csak... csak megláttam az adatok között Baiko-san-t és rögtön tudtam, hogy találkoznom kell vele! Átadtam magam egy kis perverzségnek hátha szereti.
- Jaj, ne már! Ez most komoly? *hüledezett Iko és az plafon felé bámult, mintha a sorshoz vagy Istenhez beszélne.* - Mindig engem találnak meg az ilyen gyökerek?
- De ehhez én miért kellettem? *kuncogtam, vicces volt, ahogyan Iko kiakadt.*
- Azt szeretném, ha áldását adná a kapcsolatunkra, tudom, hogy nagyon jó barátnők!
- De Iko-nak van barátja! Kazuki az! *szóltam, ami nem igaz. Az se biztos, hogy Kazuki felismeri. De, eddig mindenkinek azt mondtam, aki csak rányomult és nyomorék volt. Bár Jóska az külön fogalom, azzal az életem végéig fogom piszkálni Iko-t. S azt hiszem ezzel is.*
- NEM! *vágta rá gyorsan.* - Utánanéztem! Nincs neki senkije!
- Akkor leszbikusok vagyunk! *hadarta Iko.*
- NEM! Láttam, hogy Chieko-san-nak ott van Krisztián-san!
- És még nincs rád nyomulva, mi? *pillantott szúrósan rám Iko. Majd a férfi felállt és közeledett felé.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése