- Elnézést! Maga egy boxert szorongat? *nézte meg jobban Iko kezében lévő alsónadrágot.*
- Igen. Miért? Ez akkora probléma? *kérdezte kicsit nevetve.*
- Nem, csak...Ezek a mai fiatalok! *legyintett egyet és ment tovább.*
- Hát ez meg mi volt? *kérdezett kuncogva.*
- Bár tudnám. *nevetettem vele, majd tovább mentünk.*
Mikor oda értünk a lakáshoz egyszerűen nem tudtam kinyitni. Addig feszegettem az ajtót, míg bele nem tört a kulcs.*
- Basszus! *csak ennyit tudtam mondani.*
- Mi van, baj van? *nézett oda, és látta a kezemben a törött kulcsot. * - Bakker! Most mit csinálunk?
- Nem tudom. *néztünk egymásra értetlenül.* - Betörjük.
- Hogy mit csinálunk? *nevette el magát.*
- Betörjük. Nem tudunk mit csinálni. Gyere segíts!
Oda jött és segített. Akárhányszor nekimentünk az ajtó nem akart betörni.
- Lábbal rúgjuk be egyszerre. *mondta.*
-Oké. Egy-kettő-három! *számoltam és rúgtunk egy erőset, amire sikeresen betört az ajtó. Csoda, hogy nem keltek fel a szomszédok.*
- Húh, na ez kemény volt! *ment be és leült a kanapénkra.*
- Várjál már! Most nem lesz ajtónk? *kérdeztem a kitörött ajtó mellett állva.*
- Hát...nem! *nevetett.*
- Valamit találjunk ki de gyorsan!
- Anyukád valamelyik nap mondta, hogy egy csomó kartondoboz van a konyhába. Szedjük szét ragasszuk össze és ragasszuk az ajtó helyére.
- Jó. *nevettem el magam és elindultam a konyhába. Felállt Iko is és segített szétszedni a dobozokat. Majd össze ragasztottuk és az ajtó helyét körbe ragasztóztuk.*
- Ha anyuék reggel előbb érkeznek meg, mint felkelünk, meg fognak ölni. *nevetettem. Bár belül inkább sírtam volna.*
- Reggel korán felkelünk és veszünk egy ajtót. Van egy kis zsebpénzem.
- Persze, majd a te zsebpénzedből vesszük a mi ajtónkat. Maradj már. *aggodalmaskodtam. Nem vagyok rászorulva Iko pénzére. Ez annyira gáz.*
- Jaj, már majd egyszer visszaadjátok.
- Jó. Na most aludjunk. Mivel ki nem tudsz menni, mert nem toló ajtónk van. *nevettem el magam.* -Ezért itt alszol, okés?
- Oké. Úgy is azt mondtam anyának, hogy lehet itt alszok, úgyhogy ne várjon.
- Király.
- Az.
Elaludtunk. Bár egy kicsit forgolódtam, majd hirtelen felkeltem.
-Iko, Iko! *ráztam fel.*
- Huh? Mi a baj? *törölte meg szemeit. Egymás mellett aludtunk és annyira ráztam, hogy majdnem leesett az ágyról.*
- Honnan veszünk, pont ugyanolyan ajtót?
- Basszus, tényleg! *kapott a fejéhez.* - Most mi lesz? Ráfogjuk, hogy betörtek!
- Persze, aztán meg hívják a zsarukat, arra meg nincs szükségünk!
- Igen, ez igaz... De mi legyen?
- LAKATOS! *eszméltem fel és majdnem felugrottam örömömben.* - Hívunk egy lakatost és ő helyre rakja az ajtót!
- Zseni vagy! *puszilt meg.*
- Tudom. *kuncogtam. Majd aludni kezdtünk. Korán reggel pedig neten lakatosokat kerestünk. Fel is hívtunk egy lakatost, akinek dupla pénzt ajánlottunk, csak rakja össze az ajtót. Hamarosan sikerült is. Persze én fizettem, nem engedtem Iko-nak.*
- Végre! *nyújtózott ki a kanapén. Majd a telefonját nyomta. Odadobtam neki egy doboz sört, majd magamnak is vettem a hűtőből és mellé ültem.*
- Mit csinálsz?
- Csak felnéztem twittere.
- És? Van valami érdekes?
- Jin: Érdekes volt Magyarországon. Nagyon jól éreztem magam. Irány Bécs!
- Érdekes?! Inkább megalázó. *kuncogtam.*
- Nekik nem volt az.
- Na, ja... De azt a sztriptízt soha nem fogom elfelejteni! *hangos nevetésben törtem ki.*
- Ne is mond! Nagyon ciki volt! *kapott arcához, ami vörösödni kezdett.* - De a jó ügy érdekében tettem! Hogy ne keljen rendőröket hívniuk!
- Persze, persze... Csak örültél, hogy mutogathatod magad Kazuki-nak. *nevettem.*
- Ez nem igaz! Te kis... *majd beleivott a sörébe és én is.*
- Utálom a sört.
- Akkor minek iszod?
- Mert jó. *vontam meg a vállamat.*
- Olyan hülye vagy.
- Kibeszél? Tudom ám, hogy este szagolgattad Kazuki boxerét!
- Honnan tudtad? *kérdezte hülyéskedve.*
- Láttam, még meg is nyaltad!
- Igen, kétszer is. Tudod te, hogy milyen finom a Kazuki féle boxer?
- Nem, de nem akarom megkóstolni.
- Én se csináltam ilyet. *borzolt a hajamba.*
- Neee a hajam! Attól, mert még a tiéddel nem kell csinálni semmit, az enyémmel kell ám vesződni!
- Miért nem írsz Jin-nek? Vagy Byo-nak? *teljesen elterelte a témát.*
- Hee? Ez most, hogy jutott az eszedbe? Persze, majd írok, hogy: "Helló, én vagyok az, aki tegnap megalázkodott előttetek!" Meg különben is, több 10.000 rajongóval találkoznak. Nem hinném, hogy pont a mi arcunkra emlékeznének.
- Chie! Az ilyet lehetetlenség elfelejteni!
- Deee... punktum! Nem írok nekik! Írj te a boxer lovagodnak!
- Írok is! *állt fel.* - Majd, ha lesz bátorságom. Meg, hogy néz az, ki, hogy már másnap rá írok? Mint valami nyomulós...
- Ő nem fog megtalálni twitteren.
- Ez igaz. *sóhajtott fel, majd leült.* - Nem tudom, hogy mit kellene tennem!
- Gyere, menjünk a közeli kávézóba! *húztam fel, majd átöltöztem. Ő is hazaszaladt, hogy felvegyen valamit. Majd az ajtó előtt találkoztunk.*
- Indulhatunk? *kérdeztem.*
- Persze. *felelte mosolyogva, majd elindultunk.*
- Jó napot Boxer-hölgy! *köszönt a tegnapi idős asszony. Én csak nevettem. Iko meg se tudott szólalni, így tovább mentünk. A kávézónál várakozva egyszer csak megszólalt.*
- Nem fogjuk őket látni, igaz?
- Ümm... gondolkoztam el. Nem hiszem... ez volt az utolsó ilyen. Talán koncerteken fogjuk őket látni. De nem hinném, hogy felismernének minket. Szóval, inkább csak felejtsük el ezt az egészet, mert csak magunknak okozunk vele, fájdalmat. - Igazad van. *sóhajtott fel.*
- Inkább menjünk be és igyuk meg azt a kávét!
- Van egy ötletem! *eszmélt fel és vigyorogni kezdett.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése