Yoshida Chieko.~

- Kazuki, basszus, Kazuki. Ő kell Nekem! *mondta siránkozva Iko.*
- Maradjatok már. *szólt ránk Krisztián, majd láttuk, hogy Manabu megállt a pultnál.* - Figyeljetek, ha nyugton maradtok, odamegyek és meghallgatom, vagy kifaggatom őket, hogy mire emlékeznek, vagy valami. Rendben?
- De én is oda akarok menni. *akadékoskodtam.*
- Nem. Akkor én se megyek.
- Jó, itt maradunk. *vágta rá gyorsan Iko.*
- Oké. Várjatok itt. *indult el Krisztián.*
Nagyon idegesek voltunk. Nem vártunk sokat, bár így is egy örökkévalóságnak tűnt. Hamarosan visszajött Krissz.
- Na mi van? *kérdeztük türelmetlenül.*
- Halljátok! Ez kész. Oda ment, rendelt magának egy innit és leállt beszélgetni a pultossal. És megszólal, hogy: "Az előbb valaki a nevemet kiáltotta. Olyan ismerős volt a hangja, de nem láttam, hogy ki volt az!".
- Felismerte a hangom. *izgatott voltam..*
- Basszus, akkor még az is lehet, hogy ha oda megyünk felismer minket. Menjünk oda.* indultunk volna meg, de Krisztián visszarántott minket.*
- Maradjatok már. Akkor mi izgalom lesz a koncertbe meg a V.I.P. jegyben?
- Igaz! *szomordtam el. De mindent megszeretnék tudni Jin-ről!*
- Ahj, de az még hány nap? *szomorodott el kicsit Iko is.*
- Hát ma néztem. *szólalt meg Krisztián.* - Két nap múlva lesz. Vagyis holnap után! 8 órakor kezdődik, este.
- Komolyan? *lepődtünk meg.*
- De hát az már a nyakunkon van! *mondta Iko.* -Oké, holnap akkor megvan a programunk. Megyünk ruhát vásárolni.
- Úr isten! Na jó, akkor most még csak távolról csodáljuk Manabut. Holnap után pedig már közelről. *csillant fel a szemem.* - Erre inni kell! 
- De egy gond van... *sóhajtott fel Krisztián.*
- Micsoda? *kérdezte vissza Iko.*
- Én holnap már nem leszek a hotelban.
- Mi? Mi van? *kérdeztem kicsit idegesen, megkedveltem őt.* 
- Tudod, megyek a japán barátomhoz.
- Látogatni foglak!
- Nem ronthatsz csak úgy be a barátjához! Illetlenség! *húzta meg az italát Iko.*
- Akkor, majd én jövök hozzátok. *vigyorgott Krisztián.*
- Oké. *feleltük.* 
- Ez nem hangzott valami kedvesnek. *húzta a száját.*
- Okéééé! *öleltem meg.*
- Így mindjárt más! *vigyorgott, majd elengedtem, mert Manabu errefelé tartott.*  - Gyors, igyatok! 
És inni is kezdtünk, hogy ne figyeljen ránk. Még jó, hogy magyarul beszélgettünk, így nem értette senki. 
- Ez meleg helyzet volt. *mondta Iko.*
- Igen, az... szóval húzzunk innen! *álltam fel, majd ők is. Hazafelé indultunk a hotelba. Ott Maid-san megállított minket.*
- Elnézést... önöket kereste egy férfi a neve Jóska! Azt állítja, hogy ismeri önöket! 
*Nevetésben törtünk ki.*
- Soha nem találkoztunk még vele! *feleltem majd neki mentem a falnak.*
- Vigyázz fal! *kiáltotta nevetve Iko, ő pedig elesett.* 
- Vigyázz padló! *nevetett Krisztián, majd felsegített minket és nagy nehezen felmentünk a szobánkba.* 
- Mégis mikor akad már le rólad az a dagadék? *kérdeztem Iko-tól.*
- Jön a róka! *hadarta és a fürdőhöz ment.* 
- Mi az? Még nincs is másnap! *nevettem.*
- Ne is legyen. *húzott közel magához Krissz.* - Adsz egy csókot?
- De nekem.... nekem ott van... ott van Jin. 
- Ugye nem a SCREW-os Jin? Tudod jól, hogy nincs nála semmi esélyed! 
- Nem... nem SCREW-os Jin! *kaptam fel egy kicsit a vizet.* - Tudom, hogy nem lenne nála esélyem, mert a munka és a rajongók miatt nem lehet barátnőjük! Vagy, ha igen... akkor is csak titokban! Az pedig nem kapcsolat... 
- De akkor, ha nem a SCREW-os Jin.. az a Jin nem fogja megtudni! *közeledett felém.* 
- Krissz én kedvellek, de... 
- De mi?! Mi ezzel a probléma? 
- Nem is ismerjük egymást! 
- Akkor ismerj meg! *csókolt meg, de nem viszonoztam.* - Miért csinálod ezt?!
- Jaj, hagyjál már... *löktem el magamtól és kimentem a szobából.*