Aizawa Baiko.~

- Most kárba vész ez a finomság! Ez nem Kazuki, amiből bármennyit kaphatsz, ha egy kicsit nyalakodsz vele! *nyújtotta ki a nyelvét.*
- Te kis perverz! *húztam meg a haját.*
- Most nézd meg! Csupa nyálkás pudingos izés lett a hajam!
- Majd Jin lenyalja. *nevettem.*
- Téged meg majd kinyal Kazuki, mint egy köcsögöt. *nevetett fel.*
- Na, gyere csak ide! *kaptam utána, de futni kezdett. Így kergetni kezdtük egymást. Majd megunta és leült a kanapéra.*
- Iko szereti Kazukit! Iko szereti Kazukit! Iko szereti Kazuki! Iko szereti Kazuki! *mondta mint egy kisóvodás.*
- Oh, ezt játsszuk? Chie rá van izgulva Jin-re! Chie rá van izgulva Jin-re! Chie rá van izgulva Jin-re! Chie rá van izgulva Jin-re! *adtam vissza, majd felállt és kinyitotta az ajtót.*
- Kazuki és Iko egy pár! *ordította japánul.* - De Kazuki nem szereti az óvszert! Mindig ezt szokta mondani: "Oh, bébii... ne használjunk óvszert! Majd gyors kihúzom, mielőtt elélveznék!" *Minden szem rá szegeződött.* - Ja és ha szeretnék tudni, hogy ki az, az Iko... egy rasztás csajszi!
- Chie, te kis! *húztam be majd bezártam az ajtót gyorsan.*
- Azt hiszem, szétnézek egy kicsit a városban! Találkozom van a japán barátommal. *lépett mellénk Krisztián.*
- A helyedben nem mennék ki. *kuncogott Chie.*
- Miért?
- Mert azt fogják hinni, hogy te vagy Kazuki! *nevetett Chie, majd a homlokomra csaptam. Krisztián mint Kazuki? Ez most komoly?*
- Vállalom a kockázatot. *nevetett Krisztián, majd kiment egy intéssel.*
- Yoshida Chieko! *néztem rá szúrósan.* - Te most előre megírtad a végrendeletedet, ugye tudsz róla?!
- Oh, oh... ugye egy piros ferrariban fognak eltemetni? *kérdezte incselkedve.*
- Nagyon megfogod még bánni ezt a napot! *nevettem * - Gondoskodok róla, hogy Jin úgy megdugjon, hogy egy hétig nem tudsz majd felállni!
- Nyaahhh... hát ez remek! Én meg gondoskodok arról, hogy Kazuki kinyaljon, mint egy köcsögöt. *kacsintott rám.*
- Fúúú... te! Gyere ide! *húztam magamhoz és próbált kiszabadulni a szorításomból.* - Na most megbánod.
- Mégis mit csinálsz? *nyújtotta ki a nyelvét.*
- Megnyalom az arcod, azt úgy is utálod! *nevettem.*
- Ne merd! *kezdett el kapálózni, én meg kinyújtottam a nyelvem és lassan az arcához nyomtam.*
- Na mi van? *kérdeztem nevetve.*
- Befejeztem, csak hagyd abba.*nevetett.*
- Biztos? *kérdeztem még mindig nyálazva az arcát.*
- Igen, esküszöm! *hagyta abba a kapálózást.*
- Oké. *elengedtem.* - Na mit csináljunk? Elmegyünk, megnézünk valamit?
- De micsodát? *kérdezte.*
- Menjünk el vonatozni. A Maglev-vel menjünk.
- Oké. *csillogott a szeme.*
Összekészülődtünk fogtam egy kis pénzt és elindultunk.
- Basszus. Imádom a gyorsaságot, és ez a vonat. Áhww. *hüledeztem izgulva a vonat előtt álva.*
- Na, beszállunk? *kérdezte Chie.*
- Még szép.*fizettem a jegyet és beszálltunk.*
Leültünk és vártunk. Indulásnál még nem ment valami gyorsan, még üdvözöltek minket, meg ilyenek. Majd miután kiment a bácsi vagy ki volt az aki beszélt, gyorsulni kezdtünk. Az ajtó felett volt egy kijelző, ami mutatta a km/h-t és a megtett km-eket. A km/h egyre csak ment feljebb és feljebb, azt hittem már meg sem áll, csak számol felfele. Nagyon élveztem. Az ablakon kinézve minden elmosódott és a gyorsaság már teljesen feldobta az adrenalinomat. Majd egy kellemes zenét is bekapcsoltak. Kellemes? Hát pont ez nem volt most nekem kellemes. Szívesebben hallgattam volna mondjuk a The Gazette - Filth in the Beauty vagy mondjuk OZ - Detox-ot. A vonat 500-501 km/h-t megtartva haladt.
- Basszus! Ez nagyon gyors! Magyarország szerintem már rég szívroham szélén állna, ha ilyenben utazhatna. *mondta Chie.*
- Azt megmondom! Kis beszari Magyarok. *nevettem.*
A következő megállónál kiszálltunk.
- Na, ez tök jó volt! Most hova tovább? *kérdezte Chie.*
- Hát nézzünk körbe mi van még itt. *mondtam és elindultunk.*