Aizawa Baiko.~

- Oké... legyen. *vigyorgott Chie. Hogy mi van? Ezt most nem gondolta komolyan?! *
- HOGY MI VAN?! *azért tört ki belőlem a szó. Ez totál hülye. Még a végén bele teszi Chie-be a zsíros... Fúj!*
- De ígérje meg, hogy akkor békén hagyja Iko-t és hagyja elmenni, rendben van?
- Re-rendben van. *dadogta.* - Baiko-san, elmehet!
- Tessék? *kérdeztem. Nem akartam ott hagyni Chie-t ezzel a vadállattal.*
- Kérem, távozzon vissza a szobájába és hagyjon minket kettesben!
- Menj már. *biccentett az ajtó felé, íg kimentem. Bíztam benne, hogy tudja mit csinál. Gyorsan felfutottam Krisztiánhoz.*
- Krisztián! *lihegtem.*
- Mi az? Baj van? *kérdezte felpattanva a kanapéról.*
- Ülj vissza. Mindent elmesélek! *ültem le mellé a kanapéra.*
- Na mond már. Hol van Chie? *kérdezte.*
- Lementünk és ez a vadállat rám akart mászni. És Chie kihúzott, olyanokat mondott, hogy nem állok készen egy kapcsolatra. *nevette el magát Krisztián.* - Ne röhögj...
- Bocsi, na folytasd.
- És ahogy mentett ki, elkezdte Chie-t fűzögetni és azt mondta, hogy ilyen luxuslakosztályt vesz ki neki, meg pezsgő fürdőznek és Chie azt mondta, hogy oké... És kiküldtek. Nem tudom mi lehet most vele, de gyorsan ki kell mentenünk onnan!
- Uram isten!
- Ja és mondanom se kell, egy szál melltartóba ült ott, mert hogy gondolta kedvelem a perverz dolgokat. *újra nevette el magát Krisztián.*
- Hát ez marha király! *Ebben a pillanatban betoppant Chie.*
- Jól vagy? *kérdeztem aggódva.*
- Igen. *állt Krisz elé.* - Ha smárolni akarsz velem, akkor most azonnal velem jössz! Te pedig maradj itt! *pillantott rám. Mi van? Smárolni? mit tervez ez a lány?*
- Oké. *vigyorgott, majd Chie megfogta Krisztián kezét és húzta.*
Jesszusom. Nem ám lesz még itt valami.  Csók is? Miről beszél ez? Türelmetlenül vártam rájuk, majd megjelentek. Dőltek a nevetéstől.
- Mi van? Mi történt? *kérdeztem izgatottan.*
- Hát. *nevetett Chie.*
- Mondjátok már. *a nevetéstől alig bírtak beszélni.*
- Szóval, lesmároltam Krisztiánt és azt mondta megcsalom. Újra téged emlegetett, mondtam, hogy te Kazukival smárolsz most, meg majd mentek a lakásra. Aztán ráküldtem Maid-san-ra. *nevettek és már én is elkezdtem nevetni.*
- Szegény lány! *mondtam.* - Köszi, hogy kihúztál a bajból. És bocsi, hogy rád hoztam a bajt. *nevettem és megöleltem Chiet.* - És neked is bocsi. *öleltem meg kicsit távolságtartóan Krisztiánt is.*
- Nincs mit. *mondták.*
Lehet, hogy ez a Krisztián nem is rossz fej? Mindenesetre meg tartom a kellő távolságot, nem bízom benne. Az, hogy Chie-vel mit csinál, az meg az ő dolguk. Vagyis... az ő dolguk lenne, de én úgyis közbe szólok, mert én vagyok az idegesítő barátnő. Na jó nem, csak féltem Chie-t.
- Hát erre innunk kell. *mondta Chie.*
- Az biztos. *helyeseltem.* - Kell pia!
- Menjünk le, a közelbe lehet olcsón venni és ráadásul rohadt finomak vannak. *mondta Krisztián.*
Összekészülődtünk és kiléptünk a lakásból. Abban a pillanatban szembe jött velünk Maid-san és a tulajdonos...kézen fogva. Kézen fogva? Ez a csinos lány, egy ilyennel...mint ez? Ez most komoly?
- Köszönöm Chie. Maga nagyon rendes asszonyka. *mondta a tulajdonos. Még asszonyka.*
- Nagyon szívesen! *nevettük el magunkat.*
- Ezért amíg itt tartózkodik, nem kell fizetnie magának és a szobába lakóknak. Bármeddig itt lehetnek. Akár évekig is. *mondta a csúfság.*
- Komolyan? *kérdezte Chie nevetve.*
- Persze.
- Király! Akkor menjünk, mert még a végén meggondolja magát a kedves tulaj. *toltam el Krisztiánt és Chie-t. Már nem bírtam a szagát.*