- Menjünk el Japánba! Csak egy kis kiruccanás képen! Megnézzük hol van a srácoknak koncertjük és elmegyünk. Az első sorba beállunk és meglátjuk, hogy felismernek-e. *mondta izgatottan.*
- És nem késünk le a koncertről! *nevetettem* - De ezt komolyan gondoltad?
- Halál komolyan! Tiszta király lenne! Elmehetünk végre oda, ahova mindig is szerettünk volna és kiderül, hogy a SCREW megjegyezte-e az arcunkat.
- Na jó, meggyőztél! *pattantam fel.*
- És...Most hova mész? *kérdezte.*
- Hát megvesszük a jegyet!
- Óha, akkor utazzunk mondjuk holnap! *mondta.*
- Oké. Na de siessünk, rendeljünk jegyet. *állt fel ő is és elmentünk most hozzá.*
- Cső hugi! *köszönt oda, majd Iko elsuhant mellette be a szobába,a gép elé.*
- Szia Zo! *köszöntem.*
Majd megkerestük az oldalt, ahonnan külföldi jegyeket lehet lefoglalni és foglaltunk is egy helyet Tokyoba.
- Szerinted szüleink mit fognak ehhez szólni? *kérdezte.*
- El fognak engedni. Mindig kérdezik, hogy miért nem megyünk már el. Igazából én magam sem értem, hogy mi tartott minket vissza. A pénzünk már rég meg volt rá.
- Hát lehet az eszünk tudta, hogy most kell mennünk és nem máskor! *nevetett.*
- Igen, ez viszont igaz! *nevetettem én is.* - Vagy csak egy szimpla 6. megérzés.
- Olyat is tudsz?
- Persze, hogy tudok! Szerinted honnan tudom, hogy oda meg vissza vagy Kazukiért?
- Hé, hé... ácsi! Na és mi a helyzet Jin-nel?
- Na, persze... én másképp láttam ám a dolgokat. Tisztára féltékeny volt Byo-ra!
- Biztos nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- Fogadok veled!
- Oh, na és mibe fogadsz? *sejtelmesen vigyorogtam.*
- Bebizonyítom, hogy Jin féltékeny!
- Na és hogyan?
- Az legyen az én titkom Tokyo-ban! Ha felismernek minket, bebizonyítom!
- Jó, legyen... mibe fogadunk?
- A vesztesnek el kell érnie azt, hogy a nyertes kedvence nála aludjon! Nem kell történnie semminek, csak alvás.
- Ez tetszik! Állom a fogadást! *ráztam vele kezet. Majd behívtuk a húgát, hogy vágja el. Elvágta, majd hamarosan ott is hagyott minket.*
- Veszíteni fogsz! Aztán pedig felvezeted Kazuki-t a szobámba Tokyo-ban. Szép az élet. *nevetett.*
- Csak szeretnéd! De most megyek, megbeszélem anyuékkal a dolgokat! Szia. *köszöntem el.*
- Szia! *vigyorgott elégedetten. Mintha olyan biztos lenne a dolgokban. Hazamentem.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése