Aizawa Baiko.~

- Igen, én... látsz még itt másik Chie-t?
- Várj, talán. *néztem körbe* - Nem, sajnos nem...
- Nem vállalom be. *sóhajtott fel. Hála istennek. Én se akartam itt yurizni.* - Nem csókolózok lányokkal... a legjobb barátnőmmel meg főleg nem. Ez undorító.
- Naaaaaaa. *Krisztián vevő volt erre.*
- De, akkor kiesel a játékból. *kuncogtam. Nem akartam beszarinak tűnni..*
- Leszarom az egészet, oké?! *akadt ki és leborította a játékot. Meglepődtem.* - Nekem friss levegő kell! *majd azzal a lendülettel kiviharzott és az ablakból láttam, hogy a hotelből is kiment.*
- Utána megyek! *mondta Krisztián.*
- Dehogy mész utána. Majd lenyugszik és visszajön. Ismerem ilyenkor, ha utána mész csak nagyobb baj lesz. *vissza ült az ágyra.*
- Ahj...Annyira különös ez az egész. *nézett lefele Krisztián.*
- Mégis mi? És miért? *sejtettem miről ebszél, de arra vártam, hogy ő mondja ki.*
- Chie iránt nem érzek szerelmet. De vonzalmat igen. Olyan, mintha szeretnék vele együtt lenni, de nem akarok járni vele. Talán egyszer jó lenne vagy nem is tudom.
- Értem mit mondasz.
- Csak hát itt ez a Jin gyerek is. Gondolom miatta nem menne bele semmibe. *szomorodott el.*
- Te..Most arról beszélsz, hogy...Le akarsz vele feküdni? *nyeltem nagyokat.*
- Mért, te eddig mire gondoltál? Miféle vonzalomról beszélek szerinted? Barbizzunk együtt vonzalom, vagy mi? *nézett rám értetlenül.*
- Hát nem tudom... Csak hát... Mindegy. *kicsit megsajnáltam. Nem rossz srác Krisztián, és Chie bírja is. Régen volt már együtt pasival, talán lehet, hogy kiérdemelné.*
- Nem tudom, hogy mit csináljak.
- Tudod mit. Maradj itt egy picit. *mentem ki a telefonhoz és a recepcióról felhozattam a legfinomabb pezsgőt, majd átvettem.*
- Te meg mit csinálsz? *érdeklődött.*
- Tessék egy pezsgő. Úgy is elmegy fürdeni, mikor haza jön, várd meg. A gyengéje a pezsgő, ismerem és szeret extrém helyen szexelni, szóval a fürdőkád tökéletes. *nevettem.* - Menj vele el fürdeni és tuti beadja a derekát.
- Te...Most komolyan arra hajtasz engem, hogy dugjam meg a barátnődet? *lepődött meg.*
- Nem miattad. Miatta. Csórókám már ki van éhezve, láttam rajta, ahogy rád néz. *mosolyodtam el.*
- Hát, mindegy. Azért kösz, megpróbálom.
- Én meg megfürdök gyors és lefekszem. *úgy is tettem.*
Később hallottam, mikor Chie hazaért. A szobámba is benézett, de amint látta, hogy alszom ki is ment. Hallottam, ahogy a fürdőhöz veszi az irányt. Aludni akartam gyorsan, de nem tudtam. Kis idővel később egy óriási nyögést hallottam. Azt hiszem Chie be adta a derekát. Nagy nehezen, de sikerült elaludnom. talán előbb azért nem ment, mert izgultam Chie miatt, hogy mit szól hozzá. Ha kiborul, akkor úgy is nekem kellett volna futnom, hogy leállítsam. Másnap reggel, mikor felkeltem, Chie nem mellettem feküdt. Átnéztem Krisztián szobájába és ott volt vele meztelenül. Aludtak. Úgy néztek ki, mint akik még egy menetet lenyomtak. De hagytam őket, rendeltem reggelit nekik is, majd ha felkelnek megeszik.