Yoshida Chieko.~

Másnap mind a ketten elköszöntünk a családunktól. Fájó szívvel, de elmentünk. Viszont tudtuk, hogy ha Tokyo-ba megyünk, még bármi megtörténhet. Akár még a SCREW is észrevehet minket. 
- Hé, hé... ugye VIP jegyet veszünk, ha lesz valamikor koncertjük? *kérdeztem felszállva a repülőgépre.* 
- Még szép! *válaszolta Iko.*
- Látni akarom Byo döbbent fejét, meg mindenkiét! *nevettem. Szerintem Iko is így volt vele.* 
- A jegyem, a 39-es üléshez szól. *mondtam.*
- Az enyém a 40-eshez! 
- Király! *Egymás mellett ültünk. Leültem és már ott ült egy nagyon helyes srác, a 38-asnál. Iko mellé a 41-eshez kívül egy nagyon kövér, kb 140 kg-os férfi ült, aki lehetett olyan 25 éves. Egyből oda is fordult Iko-hoz.*
- Barátnőm van ám, ne próbálj rám nyomulni! *mondta én pedig kuncogtam. A mellettem ülő srác is megmosolyogta.*
- Nem is akartam rád nyomulni! *védte magát Iko.* 

- Hát jó... itt egy kép róla! *majd a tablet-en megmutatta.* - Egy autóstalálkozón voltunk a múltkor... és megkértem, hogy üljön rá a haverom autójára. 
- Hé, ember! Kapcsold már ki.. megzavarhatja a gépet. *szóltam rá, majd száját húzva eltette.*
- Nagyon szép lány. *mosolygott Iko. Bár majdnem elhányta magát.* 
- Azt hiszem, itt vége... feljön a reggelim. *öklendezett a mellettem ülő srác.*
- Jól vagy? *kérdeztem.*
- Adok szívmasszázst. *próbált átmászni rajtunk a túlsúlyos férfi.*
- Összenyomsz! *kapkodott levegő után Iko.*
- Nem, nem... nem kell! *mutogatott a srác.* 
- Hát jó... *ült vissza. Majd felszálltunk. Miután elértük a megfelelő magasságot, kikapcsolhattuk az öveinket.*
- Hogy hívnak? *kérdeztem a fiatal srácot.* 
- Krisztián.
- Örülök! *mosolyogta.* - Chie vagyok!
- Én pedig Iko! *mutatkozott be Iko is.*
- Az én nevem pedig Jóska! *szólt közbe a túlsúlyos.*
- Mond Jóska... hol a barátnőd? 
- Éppen otthon. Megkért, hogy utazzak ki Japánba sushiért.
- De azt itt is tudtok venni. *hüledezett Iko és Krisszel mi is furcsán néztünk.*
- De van ott egy férfi, aki tud 1,5 kg-osat csinálni! Venni akarok pár darabot... persze lefagyasztva! 
- Fúj, ez undi. Na és te? *fordultam a sráchoz.*
- Cserediák vagyok! 
- Ez tök király! *ámuldozott Iko.*
- Jaaaa. *felelte mosolyogva.*
- De a sushik királyabbak! *nevetett Jóska, ahogy ő nevezné magát. Bár inkább egy grizzly ordításához hasonlított.*
- Minden bizonnyal. *mosolyogtam kínosan. Közben Krisztián bealudt mellettem.* 
- Uhh, ember... *gombolta ki a nadrágját Jóska.*
- Mi-mi mit csinálsz?! *kérdezte Iko és amennyire, csak tudott mellém húzódott.* 
- Hát mit csinálnék? Hagyok helyett a gépes kajának. *forgatta a szemeit. Majd hívta a stewardess-t, hogy hozzanak neki valami kaját. Nagyon undorító volt.* 
- Tegnap találkoztam Erikkel. *sóhajtott fel Iko. Majd elmesélt mindent.* 
- Ha szeretnéd én járok veled. *mondta Jóska teli szájjal és a kaja maradék ránk esett.*
- Fúj, de gusztustalan vagy! *söpörtem le magamról, majd Iko is.*
- Átakarok ülni máshova! *rángatta Iko az előtte lévő ülést.*
- Ne rángasson már maga huligán! *szólt rá az idősebb asszony.*
- Elnézést. *mondta Iko. Szegény nagyon készen volt.*
- Szerintem csak szimplán felejtsd el! Ott lesz Kazuki! Tudod a fogadásunk... *vigyorogtam.* 
- Kazukiiiiiii... *mondta, majd szerintem álmodozni kezdett.* 
- Hé, Föld hívja Iko-t! Föld hívja Iko-t! Jelentkezz!
- Jaj, bocsi... csak elgondolkoztam.
- Na és min?
- Hogy összeházasodsz Jin-nel és lesz 22 két gyereketek! *nevetett.*
- Mi vagyok én?! Holmi alagút?! *nevettem én is.* 
- Ahh, de jó a hajad. *simogatta Iko haját a zsíros kezével.* - Ezeket a rasztákat meglehet enni? *kérdezte és az egyiket az orrához emelte, hogy megszagolja.*
- Hagyd békén a hajam! *vette el tőle, Iko szerintem már az idegbetegség szélénél volt. Ennek a Jóskának nagyon bejöhetett. Látszódott rajta, hogy tetszik neki.* 
- De olyan szép, mint te.... A szép dolgokat feltudom falni. *nyalta meg a szája szélét.* 
- Ennyi elegem van! *állt fel Iko.* - Mikor érünk már oda?!

- Nyugodjon meg, kérem! *lépett oda a stewardess.* - Még 14 óra van hátra mire odaérünk!
- Engem ne nyugtasson! Értve vagyok?! 
- Csak üljön le, kérem! *ültette vissza Iko-t.* - Kérem, szóljon a barátnőjének  hogy többször ne csináljon ilyet!
*Fordult oda Jóskához, majd elment. Én persze nevetésben törtem ki.* 
- Még a kedves stewardess is azt akarja, hogy együtt legyünk! *mondta Jóska, de a foga közé szorult egy kis hús, így azt kezdte szopogatni.* 
- Takarodj már! *kiabált Iko és ütögetni kezdte.* 
- Jaj, szívem... mi egymásnak vagyunk teremtve! 
- Neeeemmm!
- De, igen!
- Hagyjál már... te, te, te... 
- Ki ne mond. *sziszegtem.*
- Te dagadék! *mondta végül ki.*
- A szadómazót szereted? *kérdezte csillogó szemekkel.* - Én is! Teljesen egymásnak vagyunk teremtve! Akkor most te leszel a szadista és én a mazochista, oké? 
- Na, de Jóskaaaa... *nevettem. Majd elfordultam tőlük. Aludni kezdtem. Bele se merek gondolni, hogy azok ketten mit el vitázhattak, míg én aludtam.*