Yoshida Chieko.~

Éppen,hogy csak elaludtam, de már arra keltem, hogy Iko, mint egy őrült ordibál.
- Mi a fene! Iko, vérzik a szád! *fordítottam magam felé a fejét.*
- Na nem mondod? Ez az idióta meg akart csókolni, és az orbitális nagy pata körme kiszedte a pc-met. *Úgy nevettem, mint egy retardált fóka. Nem bírtam ki, hogy ne nevessek. Még Krisztián is felébredt rá.*
- És most nincs nálad pót piercing? Mindig szokott nálad lenni! *kérdeztem, majd zsepit vettem elő, hogy megtöröljem a száját.*
- De van, éppen azt keresem! Itt is van.*vett elő egy spirál piercinget.*
- Segíthetek valamit? *kérdezte Krisztián.*
- Nem, köszi. *törölgettem tovább a száját.* - Na kész is!
- Betehetem a piercinget? *szólt közbe Jóska. *
- Neem! *ordított rá Iko. Majd betette a piercinget.* 
- És megnézhetem? *kérdezte újra Jóska.*
- NEEEEM! *ordított még annál is hangosabban mint az előbb. Nagyon, de nagyon nevettem.. irtó viccesek voltak ott ketten. De Jóska elkezdett sírni.*
- Baszki! *fogtam a hasam.*
- Ez most kajakra sír? *nevetett velem Krisztián.*
- Neked most mi a bajod? *kérdezte Iko, de ő is nehezen tartotta vissza a nevetését.*
- Se-se-semmi. *hüppögött.*
- Akkor nyomd el magad! *dőlt a vállamra és aludni próbált.*
- Nem lehetne, hogy megbeszéljük a dolgokat? *kérdezte Jóska, de Iko nem válaszolt rá.*
- Jóska... *szóltam, majd Krisztián is figyelni kezdett.*
- Én szeretnék a  pasija lenni! 
- De ott a barátnőd. 
- De Iko sokkal szebb... és olyan, mintha cukorkából lenne a haja. *majd beleszagolt.*
- Hagyjál már! *kapkodott Iko.*
- Iko-nak van barátja. 
- Hogy mi? Kicsoda? *kérdezte vissza. Majd egyszerre három snickers-et tömött magába.*
- Kazukinak hívják... azért utazunk Japánba. *mosolyogtam.* 
- Na és neked van pasid? *kérdezte tőlem vigyorogva Krisztián.* 
- Ha szeretnéd, akkor nincs. *vigyorogtam én is és teljesen belenéztem a szemeibe.*
- Hé! Neki is van... *húzott vissza Iko. Jaj, anyuci mérges rám. Kuncogtam magamba. Biztos nem szeretné, ha bepasiznék Tokyo előtt.* 
- Szeretném, hogy ne legyen. *húzott oda Krisztián magához. Kapva az alkalmon Jóska, pedig teljesen a gyomrához húzta Iko-t. Aki annyira megijedt, hogy nem bírt megszólalni.* 
- Gyere édes! Érezd a testem! *nyögött fel Jóska.*
- Neeee! *kiáltottam, majd magamhoz húztam Iko-t.* - Jól vagy, szívem?
- Most... a-zon-nal vi-gyél ki in-nen....!!! *szótagolta, szegénynek már minden baja volt. Azonban helyett nem lehetett cserélni.*
- Hé, tee... *álltam fel, szerencsére nem figyelt Jóska, pedig rám nézett.* - Aludj már bazdmeg!
*Majd egy határozott mozdulattal bevertem neki egyet. Pont, ahogyan a Sensei-m tanította. Nem is kellett sok, Jóska teljesen kiájult. Iko elégedetten nézett rám és adott egy puszit. Krisztián pedig csak pislogott. Leültem, majd végig néztem Jóskán, csupa csoki volt az arca Úgy nézett ki, mint egy nagyra nőtt óvodás. Végül mindannyian aludni kezdtünk. 14 óra elteltével szóltak, hogy beértünk Japán légkörébe.*
- Oh, jó reggelt! *köszönt Krisztián, akkor vettem észre, hogy a vállán fekszem.*
- Sajnálom! *ugrottam fel.*
- Nekem tetszett. *vigyorgott.* - Jó volt a kilátás. 
*A melleimre nézett. De várjunk.. nem éreztem a vállamon semmit. Nem volt ott Iko feje. Oldalra pillantottam és akkor láttam, hogy Jóska öleli őt. Ő pedig mosolyogva alszik. Gondolom megint Kazuki-ról álmodik.. jellemző. Vagy nem is.. ajánlom, hogy rólam álmodjon! Próbáltam kihúzni a karjaiból, hogy ne vegyen észre semmit. Azonban Jóska megfordult és ere Iko felkelt. Hatalmas sikításba kezdett, amire a stewardess is kijött.*
- Ne aggódjon! *mosolyogtam rá.* - Csak rosszat álmodott! Nyugi, nyugi!
*csitítgattam. Majd hamarosan megnyugodott. Szerencsére megérkeztünk a reptérre.*