Yoshida Chieko.~

- Basszus, ha lekéssük én nem tudom mit teszek. *idegeskedett Iko. De iagaza volt, legszívesebben én is kinyírtam volna a sofőrt... vagy csak egy pillanatra fojtogattam volna.*
Mikor végre oda értünk, Iko megnézte az időt. 9 volt, így futottunk a pénztárhoz.*
- Elnézést, egy kis késéssel, de itt a jegyünk. Kérem, engedjen be minket! *nyomta a jegyet a férfi kezébe.*
- Sajnálom, de nem lehet már. *mondta gépiesen.*
- Mi az hogy nem lehet? Engedjen be! Kifizettük a jegyeket! *kezdte megemelni a hangját Iko.*
- Sajnálom, de már nincs belépési engedély! Majd legközelebb ne késsenek el.
- Istenem. Maga nem tudja felfogni, hogy.. *Mindegy, inkább elhúzom.*
- Ne légy dühös. Csak nyugodtan kell vele beszélni. Majd én megpróbálom. *indultam el én is a pénztároshoz.* - Uram, sajnálom, hogy késtünk, de ez nekünk nagyon fontos! Épp elég büntetés nekünk, hogy lekéstünk a kedvenc bandánk koncertjéről! *mondtam nyugodtan. *
- Sajnálom nem lehet!
- Na ide figyeljen maga...maga némber! Ha nem enged be én... *most pedig Iko húzott el engem.*
- Ez a nyugodtság? Na jó, figyelj ez így nem fog menni. Majd hátulról bemegyünk. *indult el az épület hátulja felé.*
- Mi? Ne, ez nem jó ötlet. *mondtam. Tényleg nem volt jó ötlet.*
- Jaj, gyere már! Jó lesz. *unszolt.*
- Oké! *Mi tagadás... ez a SCREW! Betegek vagyunk, komolyan...* 
- Na, neked se kell kétszer mondani! *nevetett.*
- Hát, ha elvisz a rendőr, de látjuk a SCREW-et...Megéri! *nevettünk együtt. *
Majd megpillantottunk egy ablakot. Fa törzsekből növeltük nagyságunkat, hogy be tudjunk rajta mászni. Vagy legalább én, hogy Chie-t betudjam húzni, vagy fordítva. Nagy nehezen sikerült bemásznom, így betudtam húzni Iko-t. És csak akkor néztünk körbe a terembe.
- Basszus Chie! Tudod hol vagyunk? *ámuldoztunk.*
- Mond ki! Gyerünk mond ki! *hüledeztem.*
- A SCREW öltözőjébe. *egy perc néma csendben álltunk.* - És oda figyelj! Az ott Kazuki alsónadrágja!
- Honnan tudod hogy Kazukié?
- Gondolom, mert ez az ő fölsője! Csak nem teszi mondjuk Jin pulcsija mellé a saját alsónadrágját. *mosolygott. Tiszta hülye lesz, ha Kazuki-ról van szó.*
- Na jó, ha már itt vagyunk, nézzük át a dolgokat! *mondtam és ő is beleegyezett.*
- Ezt nézd! *emelt fel pár CD-t.* 
- Gondolom ezeket nem rakták ki a turnés cuccokhoz. Ah, mit nem adnék, ha most mi is ott lennénk. Nem hiszem el, hogy egy köpésnyire koncerteznek tőlünk!
- Én pedig azt nem hiszem el, hogy az öltözőjükben vagyunk! *ugrált Iko. Majd a Manabu feliratú alsót hozzám vágta, ami a fejemen landolt.* 
- Te kis... hm, jó féle. *vettem le a fejemről. Majd míg nem figyelt a fejére dobtam.* - Ha Manabu-san ezt most látná. 
- Hé! *vette le magáról, majd visszatette a helyére.* - Szerinted Kazuki mindig ilyen ruhákat hord?
- Valószínűleg, ha ebbe jött el.... Nem szerintem Kazuki nagymama ruhákat hord! *viccelődtem.* - Sőt, Byou nem is szokott ruhát viselni! Mindenhova ballonkabáttal megy, ami alatt nincs semmi. 
- Haha, nagyon vicces vagy. 
- Akkor nevess a viccemen! 
- Bocsánat elfelejtettem. *kuncogott, majd én is. Már legalább félórája időztünk ott bent. Nagyon sok jó cuccot találtunk. És Iko hátán kipróbáltam Jin tartalékdobverőit. Gondolom nagyon örült neki, de én viccesnek találtam.* 
- Szerintem ideje lenne mennünk.
- Maradjunk még egy kicsit! *kérlelt.*
- Iko! Nem lehet... így is többet voltunk itt a kelleténél.. sajnálom, hogy nem tudtunk menni a koncertre. 
- Chie... *kezdte el mondani, de ekkor nyílt az ajtó. Elsőként Byou lépett be rajta, majd sorba utána a többiek.*
- Ember, nagyon elfáradtam. *szólt Byou, majd rögtön abba is hagyta és bezárták maguk mögött az ajtót.*
- Ti mit kerestek itt? *kérdezte japánul. De mi csak álltunk, mint a cövek. Nem tudtunk megszólalni.* 
- Byou, lehet nem tudnak japánul. *szólt közbe Kazuki és mutogatni kezdett. Így meglökte Iko-t.*
- Tu-tudunk japánul. *feleltem. Zavarban voltunk. Most mi lesz?*
- Mi csak, lekéstük a koncertet. *folytatta Iko.* - De megyünk is!
- Hé, hé.... nem mentek ti sehova! *állított meg minket Manabu.* - Ennek komoly következményei lehetnek! Üljetek le!  
- Re-rendben. *feleltük, majd leültünk.*