Aizawa Baiko.~

- Jaj, szívem.. ne sírj, mert én is sírni fogok! *viszonozta az ölelését.*
- Jó, oké. *elengedte és megtöröltem a szememet.* - Olyan jó barátok vagyunk!
- Ez csak természetes, mi vagyunk a legjobbak! Rólunk bárki példát vehetne!
- Igen, szerintem is. *mosolyogtam.*
- De most menjünk innen!
- Nem azt mondtad, hogy felvásárolod a fél boltot? *kuncogtam.*
- Majd legközelebb. *Elindultunk és ahogy kiléptünk egy hatalmas turnékamion ment el előttünk szép lassan. Aminek az oldalán a SCREW legújabb koncertjét hirdették és az új számukból előzetest adtak le.* - E-e-ez most komoly?
- Nem hiszek a szememnek! *bámultam tátott szájjal. Azt a rohadt....*
- Ezek szerint már a városban vannak! Hamar ideértek! Bár nem hiszem, hogy egyből lesz koncert... gondolom pár napot pihennek!
- Engem az nem izgat... én csak látni akarom Kazuki-t! *Indultam el a kamion után, mint egy idióta. Chie gyors visszahúzott.*
- Iko! Megtartjuk a méltóságunkat! Emelt fővel fogunk a SCREW elé állni a koncert napján... nem úgy, mint Magyarországon... nem kezelhetnek minket holmi kis csitrikként.
- Igazad van! *eszméltem fel.* - Merre menjünk?
- Szerintem hazamehetnénk és meghallgathatnák a Jin-től kapott CD-t. Mit szólsz hozzá?
- Ez remek ötlet! *mosolyogtam majd belé karoltam. Metróval pedig visszamentünk a hotelhez. Krisztián már bent várt ránk.*
- Rendeltem kaját! *fogadott minket mosolyogva.*
- Ez remek! Együnk! *mosolygott Chie. Én meg húztam a szám. Tuti megmérgez.*
- Hé... de nem úgy volt, hogy CD-t hallgatunk? *kérdeztem.*
- Azt tudunk utána is. Különben is, Krisztián már csak holnap lesz velünk... ki kell vele élveznünk minden pillanatát!
- Jó, nekem mindegy. *ültünk le enni.*
- Remélem, ízleni fog nektek. *folytatta Krisztián.*
- Szerintem nagyon finom. *dícsérte meg Chie. Tényleg finom volt, de nem akartam neki bevallani. Majd Chie bokán rúgott.*
- Áú. Nagyon finomak! *hadartam és kicsit gúnyos arcot vágtam.*
- Örülök! Na és milyen napotok volt?
*Majd Chie elmesélt mindent.*
- Azt a yuri momentumot megnéztem volna. *nevetett.* - Játszunk majd a Tekken-nel? *kérdezte Krisztián és mielőtt megszólaltam volna, Chie belerúgott a lábamba, mert a testmozdulatomból már tudta, hogy nem a helyes hangnembe fogok válaszolni.*
- Hát persze, ki fogjuk majd próbálni. *mosolygott, majd rám nézett, mire én kinyújtottam a nyelvemet.*
Gyorsan megettem a kajámat és máris hoztam a CD-t, mint a kisgyerekek.
- Akkor meghallgatjuk? *néztem Chie-re.*
- Még szép. *tette be.*
- Jesszusom. Még csak most hallgattuk meg az első szám fél másodpercét de már most imádom. *őrjöngtem. A CD-t végig táncoltuk Chie-vel és később Krisztián is csatlakozott. Úgy gondoltam, hogy erre a kis időre elviselem. De csak is Chie kedvéért, mert ő bírta.*
- Ez iszonyat jóóó volt! *kiabálta Chie.*
- Igen! És első kézből kaptuk.
- Magától Jin bácsitól! *emelte fel Chie a kezét, mintha valami nyereményt nyert volna.*
- A férjedtől! *ujjongtam én is.*
- Én leszek Iko tanulja az esküvőn.*dicsekedett Krisztiánnak.*
- Én pedig Jin anyósa. *nevettem.*
- Én kinek leszek a tanúja? *kérdezte Krisztián.*
- Te maximum a kamerás lehetsz. *nevettem, bár kicsit bunkó volt.*
- Hülye. *nézett rám szúrósan Chie, de ő is nevetett.*
- Ugrálhatok a kanapén? *kérdeztem, de választ nem várva már el is kezdtem.*
- Én is. *jött mellém Chie és együtt ugráltunk, mint a dedósok.*
Kis ugrálás után feljött a hotel tulajdonosa.
- Elnézést! Mi ez a dübörgés? *kérdezte.*
- Bocsánat. Csak elesett az egyik lány és nehezen tud felkelni. *hajolt ki Krisztián az ajtón, de úgy hogy ne lássa, hogy ugráltunk a kanapén.*
- Jó lenne, ha megszűnne ez a dübörgés vagy kidobok innen mindenkit. *hangzottak a szavai a férfinak.*
- Rendben, ígérem megszűnik. *csukta be Krisztián az ajtót és nevettünk.*