Yoshida Chieko.~

- SCREW-nap, SCREW-nap, SCREW-nap! *ugráltam mellette az ágyon.*
- Jól van, nyugi.
- De annyira felvagyok  pörögve.
- Te kis cuki. *nevetett rajtam.*
- Na, együnk. *enni kezdtünk, aztán pedig végig izgultuk a napot. Egy örökké valóságnak tűnt. Majd készülődni kezdtünk.* - Ahj, annyira király ez a ruha.
- Gáz van.
- Mi? *kérdeztem, megijedtem. Megint lekéssük a koncertet?*
- Lehet ruhában tényleg nem fognak minket felismerni. Le kell vetkőznünk. *nevetett.*
- Te, idióta. *nevettem vele. Annyira megijesztett.*
- Na, menjünk, hívok taxit. *mondta, majd hívott is. Odaadtuk a jegyeinket. Majd próbáltunk az első sorba durakodni. Szerencsére sikerült pont olyan helyre állnunk, ahol Byo láthat minket. Rengetegen voltak és szó szerint gerincbe törték az embert.*
- Úristen, el se hiszem! *fogtam meg Iko kezét.*
- Hát én sem. *őrjöngött.*
Elsőként a Vegas-t kezdték játszani, majd az Anicient Rain következett. Irtó jó volt. Rég éreztem már magamat ilyen jól. A srácok tényleg nagyon jók voltak. A rajongók is csak rájuk figyeltek. Nem kellett semmi miatt aggódni. Már a szám végén jártunk mikor hirtelen Byo-nak a szeme megakadt rajtunk. Azt se tudta, hogy hol van, annyira meglepődött, de gyors visszarázkódott a koncerthez. Lejátszották a The Abyss-t, majd egy kis szünetett tartottak.*
- Örülök, hogy itt lehetek köztetek! Nagyon imádlak benneteket. Nagy bulit csapunk most, hogy visszatértünk országunkba. Üdvözlök a koncerten mindenkit és külön szeretném köszönteni a két magyar lányt.
- Basszus. Felismertek. *eszméltem fel.*
- Igen. Ezt nem hiszen el. És még köszöntöttek is minket külön!
- A következő zene szóljon annak a két lánynak. Megérdemlik! GATHER ROSEEEEEES! *ordította a mikrofonba, majd egy könnyed, de határozott mozdulattal letépte a felsőjét. Rui érthetetlenül nézett így Byo mellé sétált. Elképedve tekintett ránk. Jin-t láttam, hogy próbál a dobok mögül kinézni, de nem nagyon ment neki. Melléállt Rui és bólintott, hogy mi vagyunk azok. Manabu nevetve rázta ránk a fejét, hogy nem vagyunk normálisak, de tényleg nem voltunk azok abban a pillanatban. Kazuki is csak vigyorgott, megkönnyebbülés látszódott az arcán. Talán aggódott? Byo pedig a kordon ellenére is lepacsizott velünk, majd folytatta tovább a koncertet. Volt ott minden: XANADU, Deep Six, Death's Door, Teardrop, Brainstorm, Red Thread. Ami csak kellett. A koncert mesés volt és a srácok tényleg megtettek mindent értünk, a rajongókért. Kb. 1,5 órás volt a koncert + 3 encore. Majd elköszöntek tőlünk és félóra múlva kezdődött a VIP. Arra várakoztunk. Szerencsére nem voltak túl sokan, de kevesen se.
- Ez furcsa.
- Mi? *kérdezte Iko.*
- Hát... Általában otthon, ha J-Rock koncert van, akkor koncert előtt szokott lenni VIP, mert akkor még annyira nem fáradtak.
- Lehet, hogy itt ez a szokás. *kuncogott Iko.*
- Igen, de most nézz magunkra! Teljesen szétugráltuk a ruhát!
- Na, mutasd! *fordított meg, majd megigazította és én is neki.*
- Így már jó. *vigyorogtam.* - Szegény Jin, alig látott minket. Csak akkor mikor elköszöntek.
- Az is valami. Na, meg... Ezeket ki akarja látni? *mutatott nevetve a foltjaimra. Majd lejjebb húztam a nyakpántomat, hogy ne látszódjon. Szerencsére az takarja őket.*
- Buzi Krisztián!
- Na, persze.
- Fogadunk, hogy direkt csinálta?! Hogy meglássa Jin!
- Biztos vagyok benne! *mondta nevetve. Egyáltalán nem vett komolyan.*
- Akkor ne hidd el! *mondtam és hirtelen Manabu sétált el mellettünk. Majd akkor vettem észre, hogy minden fan visít, így hátra fordultam. A SCREW sétált be mellettünk a VIP kisterembe. Majd intett minden fannak a Security, hogy beléphetünk. Persze, hogy rohant mindenki. Majdnem kitaposták a vesémet, de azért tűrtem, ahogy csak tudtam. Belépve a SCREW ült is az asztalánál. Balról jobbra: Rui, Manabu, Byo, Jin és Kazuki. Mi pedig szépen sorban álltunk, mint a verebek.*
- Egyszerre csak egy ember kérdezhet és egyszerre csak egy kérdést! Mindenki várja meg a másikat! A kérdezések után átadhatjátok az ajándékaitokat! Majd autogram osztás következik, utána pedig a közös fotózás! Értve vagyok? Valakinek valami kérdése?
*én felemeltem a kezem, Iko pedig félve pillantott rám.*
- S utána következik az a rész, hogy hazavihetjük a tagokat?
*mindenki csak nevetett, még Byo-ék is. Pedig én ezt komolyan gondoltam ám! Nyaahh, hogy mindenki csak azt hiszi, hogy viccelek.*
- Nem, sajnos... Ilyen nincs betervezve. *mosolygott a két ajtósszekrény nagyságú security-s.* - Akkor jöhetnek is a kérdések!
*elsőként egy félénk szemüveges lány szólalt meg.*
- Milyen érzés újra itthon lenni?
- Nagyon jó. *felelte mosolyogva Kazuki.* - Már honvágyunk volt és szerettünk volna minél hamarabb hazajönni.
- Az európai turné nem tetszett nektek? *tört ki belőlem.*
- De, nagyon is! *válaszolta Rui.* - Nagyon jól éreztük magunkat és sok érdekes kultúrát megismerhettünk. Az európai rajongók nagyon kedvesek, szeretjük őket!
*erre az összes japán fan, húzni kezdte a száját, de Byo és Rui, csak mosolygott. Azt hittem felrúgon az összes ott lévő fan-t, mit húzzák a szájukat?!*
- Terveztek új kiadást a közeljövőben? *kérdezte Iko. Gondolom terelni akarta a témát.*
- Ez titok. *felelte nevetve Manabu. Én pedig majdnem elröhögtem magam, mert eszembejutott a báros eset.*
- Kazuki-san, van barátnőd? *kérdezte egy fan, aki majd kiugrott a bőréből.*
- Nem, nincs. Szingli vagyok.
- Szinglik vagyunk. *helyeselt Byo.*
- Tartod a kapcsolatot Aoi-sannal?
- Persze. *válaszolta. De zavarta, hogy csak tőle kérdeznek.*
- Csak egy kérdés. *mormogtam a csajnak. Jin pedig csak vigyorgott.*
- Ah, igen! *eszmélt fel a security-s. Még jó, hogy figyel.* - Egyszerre csak egy kérdést tehetsz fel!
- Európában melyik országban éreztétek jól magatokat? *kérdezte egy másik lány.*
- Németországban nagyon jó volt a hangulat. *válaszolt Rui, Byo pedig bólogatott.*
- Magyarországon is nagyon jó volt! *szólt közbe Jin.* - Tweeteltem magyarul is!
- Azt láttam. *folytatta egy másik lány* - Nem értettem, hogy mit írt ki Jin-san.
- Manabu, csinált képeket is. *szólt Kazuki.*
- Igen, igen. *bólogatott Manabu.* - Csináltam képeket a Parlamentről és a Dunáról. Országház, igaz? *fordult felénk.*
- Igen. *válaszolta Iko.*
- Valami eszméletlen gyönyörű volt. *mondta Manabu.*
- Volt ott más gyönyörű is. *nevetett Byo. Mi pedig egymásra néztünk Iko-val. Majd voltak még idétlenebbnél idétlenebb kérdések. Sokat nevettünk, de voltak köztük komoly és elgondolkodtató kérdések is. Mindenki átadta azt, ami szánt a SCREW-nak. Majd az autógramosztás következett és a közös fotózás.*
- Ki mellé szeretnél állni? *kérdezte a fotós Iko-tól.*
- Kazuki. *felelte zavartan. Majd Kazuki mellé állt, a többiek pedig eléjük guggoltak. Ahogy meglett, Iko rögtön meg is kapta a képet és mellém állt.*
- Na, muti! *vettem el.* - Oh, milyen szorosan álltok egymás mellett. *vigyorogtam.*
- Átölelt! *repült el a boldogságtól majdnem Iko. Majd engem szólítottak.*
- Ki mellé szeretnél állni? *kérdezte a fotós.*
- Ummm... *nagyon zavarban voltam, így csak vigyorogtam.* - Jin és Byo.
- Oké. *mondta a fotós, valamiért olyan ismerős volt nekem. A baloldalamra beállt Byo.*
- Nem hiszem el. *ennyit mondott csak és rám nézett. Gondolom nem hitte el, hogy itt vagyunk. A jobb oldalamra pedig Jin állt, ő csak vigyorgott. Nagyon édes volt. Átöleltek, én pedig őket. Elém leguggolt Manabu, Byo elé Rui, Jin elé pedig automatikusan Kazuki. Majd el is készült a kép. Én is megkaptam és vigyorogva visszamentem Iko-hoz.*