- Na? Mi volt ez a hirtelen kiindulás? *pillantottam rá.*
- Jaaaaa.... csak elkértem a számát. Megadtam neki a miénket is! Tessék itt az övé. *nyújtotta a telefonját, majd beírtam én is.*
- Rendes volt tőle, hogy megadta. *mosolyogtam.*
- Igen, tényleg az volt. Ezek után már főleg...
- Hm?
- Ja, semmi... semmi. *legyintett.* - Iko?
- Hm?
- Megígérsz nekem valamit?
- Persze... mondjad bébiiiii.
- Megígéred, hogy a holnapi SCREW koncertről nem késünk el?
- Hát....őőőő. *nevettem fel.* - Megteszek mindent, hogy ne késsünk el!
- Komolyan?
- Igen, halál komolyan!
- Biztos?
- Persze, persze!
- Annyira imádlak! *ölelt át.* - Remélem, holnap tényleg tudunk velük beszélgetni!
- Szerintem a VIP-en tuti tudunk! *viszonoztam ölelését, majd mosolyogtam.* - Ha meg nem akkor, szétverünk mindenkit!
- Pontosan! *nevettünk együtt.* - Vagy megerőszakoljuk őket!
- Ha Jin meglátja ezeket! *mutatottam a nyakára.*
- Jóóóóó, nem érdekel! Csak lássa... legalább látja, hogy egy olyan nőt nem veszíthet el, mint én.
- Persze. *nevettem.*
- Kételkedsz bennem?! Hm? *kezdett el csikizni.*
- Nem, nem, neeeeem. *nevettem. Nagyon csikis vagyok, és ő ezt tudja.* - Elég! Elég! Nem kételkedek!
- Ajánlom is! *nyújtotta a nyelvét.*
- Levágom!
- Neeee! *kapott oda.* - Akkor, hogy fogok beszélni?
- Egy gonddal kevesebb a világnak. *cukkoltam.*
- Letépem a rasztádat!
- Neeeee! *fogtam meg, majdnem simogattam.* - Ne bántsd a kicsikémet!
- De, bántooooom. MUHAHAHAHAHAAAAAA.
- Gonosz vagy!
- Te is!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Óvodás vagy!
- Nem te vagy az!
- Neeeeeeeeeem. *mondta, majd bekapcsolta a TV-t. Elmentem zuhanyozni. Kis idő múlva észre vettem, hogy Chie elaludt, ezért el kezdtem a fejét simogatni..* - Hm?
- Elaludtál!
- Már holnap van? *kérdezte, mint egy kisgyerek.*
- Nem, még nincs! *kuncogtam.* - Menj el tusolni, oké?
- Jó, rendben! *majd elment zuhanyozni és lefeküdtünk.*
Reggel ő keltett enegm.
- SCREW-nap, SCREW-nap, SCREW-nap! *ugrált mellém az ágyon.*
- Jól van, nyugi.*mondtam.*
- De annyira fel vagyok pörögve.
- Te kis cuki. *nevettem.*
- Na együnk. *ettünk, majd a napot izgulással töltöttük. Semmit nem csináltunk csak a tv-t néztük és izgultunk. Majd eljött az öltözés ideje.*
- Ahj, annyira király ez a ruha. *mondta.*
- Gáz van. *szóltam.*
- Mi? *ijedt meg.*
- Lehet ruhába tényleg nem fognak felismerni. Le kell vetköznünk. *nevettem.*
- Te idióta. *nevetett velem.*
- Na menjünk, hívok taxit. *úgy is tettem és elindultunk. A pénztárnál rengetegen álltak, de sikerült az első sorba kerülnünk és pont oda, ahol Byo a legtöbbet van.Már mindenki nagyon izgatott volt a koncert miatt. Löködtük egymást, nem fértünk el a helyünkön. Majd hirtelen elindult a zene és egyszerre beléptek. A tömeg őrjöngött, ahogy mi is.*
- Úr isten, el se hiszem. *fogta meg a kezem Chie.*
- Hát én sem. *őrjöngtem.*
A Vegas című számukkal kezdték, majd az Ancient Rain-nel folytatták. Jöttek sorba sorba a számok és egyszercsak Byou-nak megakadt a szeme rajtunk. Éreztem, hogy felismert minket. Végig énekelte a The Abyss című számukat, majd szünetet tartott és beszélni kezdett.
- Örülök, hogy itt lehetek köztetek! Nagyon imádlak benneteket! Nagy bulit csapunk, most, hogy újra visszaértünk országunkban. Üdvözlök a koncerten mindenkit és külön szeretném köszönteni a két magyar lányt. *mondta, bár senki nem tudta, hogy rólunk van szó.*
- Basszus. Felismertek. *eszmélt fel Chie.*
- Igen. Ezt nem hiszem el. És még köszöntöttek is minket külön! *majdnem elsírtam magam, de hallgattuk tovább Byo szövegelését.*
- A következő zene szóljon annak a két lánynak. Megérdemlik! GATHER ROSEEEEEES! *ordította a mikrofonba, majd játszani kezdtek és egy laza mozdulattal Byo lerántotta a felsőjét, evvel is fokozva a hangulatot.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése