- Valami baj van? *kérdezte Chie, akinek valószínűleg feltűnt a feszültség vagy mi.*
- Ja, nem... Csak elgondolkoztam azon, hogy nem sokára elmegyek a barátomhoz és utána nem látlak titeket.
- Oh, emiatt ne aggódj! Még tudunk találkozni igaz, Iko? *lökött meg Chie.*
- Persze, talán tudunk.
- Hogy-hogy talán? *kérdezett vissza.*
- Nem tudjuk, hogy mit hozz még a sors!
- Ez igaz! De én azon leszek, hogy találkozzak veled! *szerintem fel tűnt Chie-nek a feszültség. De nem mondtam neki, hogy nem szimpatikus, mert ahogy elnéztem neki az.*
- Ennek nagyon örülök! *felelte mosolyogva. Chie bekapcsolat a tv-t.*
- Hé, Chie! Most eszünk, ne Tv-zz már!
- De lusta vagyok a nappali TV-jéhez kimenni! *nyafogott, majd bevetette a kiscica szemeket.*
- Ahh... jól van, jól van! Csak ne nézz így rám, kérlek! *nevettem.* - Ezzel a nézéssel minden pasit eltudsz csábítani.
- Tudom, de legjobban téged! *nevetett, majd zenecsatornára kapcsolt.*
- Miért nem valami kulturális csatornát nézel, hogy még jobban megismerjük Japánt?
- Ha arra van szükségem, leszólítok egy öreg nénit.
- Igaz. *kuncogtam, majd folytattam az evést.*
- SCREW! *kapott a távírányítóhoz majd felnyomta a hangot.* - Jiiiiiinnnn!!!
- Kazuki még itt is jobb. *kuncogtam. Mert így is volt.*
- Ez nem igaz! *ellenkezett.*
- De igen!
- De nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- Hé, csajok! *szólt ránk Krisztián.* - Nem hallunk a számból semmit, ha így veszekedtek.
- Nem veszekszünk. *mosolygott Chie.* - Az tény, hogy Jin jobb!
- Te kis... *vágtam hozzá a párnát.*
- Héj! Na ezért még kapsz! *fogta meg ő is a párnát és az arcomba nyomta.*
- Beszállhatok!? *fogott meg Krisztián is egy párnát és megütötte Chie fejét.*
- Te most meg mit csinálsz? *akadtam ki.*
- Bocsi... Azt hittem, hogy... párnacsatázunk. *lepődött meg.*
- Iko! *nézett rám Chie.*
- Nem Chie! Nézz már rá. Csorog a nyála utánad!
- Iko! *szólt rám mégegyszer, kicsit erőteljesebben.*
- Jó, nem érdekel. *álltam fel és kivittem a csészéimet és a Pocky-mat.*
Mi a fenét képzel magáról ez a srác? Csak úgy fejbe vágja Chiet? Hát mindjárt vissza megyek és le Jiu-jitsuzom. Jó, nem tudok Jiu-jitsuzni, de akkor is. Nem az a lényeg! Dühömbe elmosogattam a csészémet és a kanapéra ültem és oda kapcsoltam, ahol a SCREW ment. Bár mostmár The Gazette - Cassis ment. De azt is szeretem. Majd elgondolkodtam azon, hogy min is akadtam ki. Kicsit felfújtam a dolgokat. De annyira nem szimpatikus ez a fiú. Idegesít, hogy úgy legyeskedik Chie körül. Neki Jin kell és nem ilyen... Krisztián félék. Majd ki jött Chie.- Iko! *ült le mellém. * -Na mizu?
- Semmi. Bocsi a viselkedésemért, csak. Ahjj... mindegy. *hajtottam le a fejem.*
- Na mondjad. *nézett kiváncsian.*
- Csak ez a fiú teljesen rád van állva. Nem veszed észre? *kérdeztem.*
- Hát...Nem is tudom. *nézett le.*
- Jó, mindegy, ne beszéljünk róla. Inkább találj ki valami izgalmasat. *mosolyogtam.*
- Puding főzés egy kis zene bömböltetés mellett? *mosolygott.*
- Király ötlet. *álltam fel és be mentem a konyhába.* - Szerencsénkre még van itt puding. Csak nem tudom mit keres itt, na mindegy. Együk meg. *Elő vettem mindenféle tányért, ami kellett Chie pedig zenét kapcsolt.*
- Na, akkor remélem a Japán pudingot is úgy kell csinálni mint a Magyart, mert én el nem olvasom most. *mondta Chie és kibontotta az egyik tasak pudingot.*
- Én sem. *felforraltuk a tejet, majd beleöntöttük a felhigított pudingot.*
- Na, ez kész. *mondta Chie.*
- Királyság. Akkor együnk. *nyúltam bele a pudingba újjal.*
- Te meg mit csinálsz? Ebből én is szeretnék enni. *ütött rá a kezemre.*
- Hát itt van, egyél. Sokkal jobb így malacosan. *nevettem és vettem ki egy újabb adagot az ujjamal.*
- Hát jó. *neki se kellett kétszer mondanom. Majd malac módon kutattunk az edénybe. Gondoltam megviccelem és a kimert pudingot az arcára kentem.*
- Mit csinálsz? *adta vissza. Majd tiszta pudingok voltunk mind a ketten.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése