Aizawa Baiko.~

- Jin-san, megkaphatnám a ruháimat? *lépett Jin-hez Chie.*
- Persze. *nyújtotta át mosolyogva.* - Eleget szenvedtetek már.
- Jaj, ne már Jin... elrontod a játékunkat. *húzta a száját Manabu.*
- Igaza van! Eddig elakartatok küldeni minket a francba meg a rendőrségre, most meg csak úgy játszadoztok velünk és kedveskedtek! Komolyan... inkább menjetek tovább a másik koncertre! Még csak egy szaros CD-t se tudtam venni... én csak egy rohadt koncertet akartam Iko-val. *borult ki Chie. Majd elment átöltözni. Én meg még mindig a ruháimért harcoltam.*
- Kazuki-san. Visszaadnád végre a ruháimat? *kérdeztem, próbáltam nyugodt maradni.*
- Hagy gondoljam át! Nem! *piszkált.*
Nem tudtam mit csinálni. Hátranéztem és Chie még mindig nem jött ki az öltözőből. De már Byou-t sem láttam. Kis idővel később Jin is bement az öltözőbe. Pár perc múlva Byou jött ki.
- Hát srácok. Indulnunk kéne. Adjátok neki vissza a ruháit. *mondta Byou.*
- Ne már. Maradjunk még egy picit. *mondta Kazuki.*
- Kussolj Kazuki! *szólt rá Byou.*
- Ahj! *nyafogott Kazuki mint egy kisgyerek és búsan átnyújtotta a ruháimat és gyorsan felöltöztem. Majd visszatért Chie és Jin is.*
- Mehetünk? *kérdeztem Chie-t.*
- Igen! *mondta, majd Jin-re nézett és rámosolygott. Furcsállottam ezt a pillantást, de majd haza fele kifaggatom.*
- Oké. *indultam az ablak felé, de még egy pillantást hátra néztem a banda tagokra. Még is csak ők a kedvenceim.*
- Várj, Iko! *szólt utánam Kazuki.*
- Tessék? *fordultam meg. A keze a háta mögött volt.*
- Szóval. Arra gondoltam, hogy mivel nem tudom, hogy mikor fogunk találkozni... Vagy, hogy fogunk-e találkozni, szóval... *szünetet tartott. Belül elolvadtam tőle.* - Szóval...Neked szeretném adni ezt a... az alsónadrágot, amit már megfogdostál! *vette elő a háta mögül, majd nevetni kezdett.*
- Hülye barom! *ütöttem meg vele.*
- Na... Tudom, hogy tetszik az ajándékom! *nevetett mindenki.*
- Iko, fogadd el. Nem minden nap foghatod a híres Kazuki alsónadrágját. *mondta Chie.*
- Látod! Okos barátnőd van. Tudja a frankót.
- Na fogd be. *nevettem.*
Pedig tényleg oda-vissza voltam Kazukiért. Annyira édes volt. Nem tudtam neki ellen állni. Igazából mikor odaadta az alsónadrágot, majdnem elolvadtam, de nem mutattam. Annyira édes! Mindig is arra vágytam, hogy személyesen beszélhessek vele. De hogy ez a nap megtörtént. Szerintem álmodok!