- Uncsiiii.... *nyafogott Chie.*
- Jaj, neked minden uncsi! Így rohadtul nem tudunk ám a kultúráról meg semmit! *akadékoskodtam.*
- Kultúra kell? Mutatok én neked kultúrát! *fogott meg és húzott. Elég sokáig sétáltunk már, de nem szóltam, hátha találunk valami érdekeset. Majd megláttunk egy játék áruházat. Oda bementünk.* - Bemutatom neked Japán legmenőbb kultúráját... a videojátékok és az anime világát! *tette szét a karjait én meg kuncogtam. Nem is ő lenne.*
- Nem is te lennél komolyan, ha nem idejöttünk volna.
- Viccelsz velem, ugye? Alig vártam, hogy idejöjjünk! Annyi minden van itt és tuti, hogy felvásárolom a fél boltot! *nézett csillogó szemekkel és húzott a játékautomatákhoz.*
- Játszunk ezzel! *mutattam a legszimpatikusabbra.*
- Jó, rendben van. *mosolygott, majd elkezdtünk játszani. Nagyon jó volt. Sokat nevetgéltünk. Otthon is nagyon sokat játszunk, de ez maga a királyság volt.*
- Ez nagyon jó játék! *nagyon élveztem. Letette a kart, majd kinyomta a játékomat.* - Naaa... én még játszani akartam!
- Tudok jobbat. *vigyorgott, majd újra húzni kezdte. Már fájt a karom. Egy olyan szobába húzott, aminek az ajtajára ez volt írva: "Karaoke". Nem volt ott senki. De ugye nem gondolta komolyan, hogy én énekelni fogok? Bárki bejöhet.*
- Mit akarsz itt csinálni?
- Hát mit te suta? Karaoke-zni!
- Neeeeem, azt nem!
- De-de! *majd betette a SCREW-tól a Death's Door-t.* - Na, gyerünk! Byo csak rád vár!
- Ezért még kapni fogsz!
- Most mi van? Nincs itt senki! Otthon meg állandóan őket énekeled! Akkor meg? Szegény Kazuki mit érezhet, ha megtudná, hogy a szerelme... nem képes elénekelni egy dalukat se. Sőt úgy, hogy nem hallgatja őket senki... csak a legjobb barátnője!
- Jaj, jól van! Meggyőztél! *Kaptam ki a kezéből a mikrofont, majd énekelni kezdtem. Ahogy elnéztem nagyon tetszett neki.*
- Na, most akkor te jössz. Ez király lesz. *választottam ki neki szintén SCREW-től a Brainstorm-ot.*
- Hát jó. *vállalta be. Kár volt ezt választanom. A szöveget annyira nem tudta még, amit meg tudott, a hangja borzalmasan hangzott.*
- Na jó. Vége. Milyen voltam? *kérdezte és láthatóan meg volt elégedve magával.*
- Szerintem nem nyilatkozom. *nevettem.*
- Kapd be! *ütötte meg a vállamat.*
- Na, mutasd, vedd elő. *perverzkedtem.*
- Na gyere. *közeledett felém, mintha a seggembe akarna markolni, de ekkor bejött két -gondolom- szerelmes pát.* - Khmm..*vakarta a fejét Chie.*
- Elnézést. *húztam ki.*
- Szerinted mit gondoltak? *nevetett Chie.*
- Ugyan, Japánban a Yuri közkedvelt dolog. *nevette én is. Majd elnéztem Chie válla fölött és megláttam azt a játékot, amit már rég óta meg akartam kapni* - Chie!
- Na mi az?
- Az...a...játék! *akadtam le.*
- Melyik? *nézett maga mögé.* -Ja, a Tekken? Még mindig? Azt hittem, hogy már nem kell annyira.
- Mi az, hogy nem kell! Nekem az mindig kelleni fog, amíg meg nem lesz! *csorgott a nyálam.*
- Na maradj már, inkább játszunk valamivel. *húzott oda egy autós játékhoz, majd beültem a vezérlő elé. Nagyon belemerültem, nem is foglalkoztam Chie-vel. Azt hittem mellettem van. Egészen addig hittem azt, amig hírtelen ki nem kapcsolta a játékot.*
- Már megint kikapcsoltad? Most meg miért? *kérdeztem nyafogva.*
- Maradj már. Hoztam neked valamit. *mondta a keze pedig a háta mögött volt.*
- Na, mit hoztál? *kérdeztem kiváncsian.*
- Tessék! *adott oda nekem egy becsomagolt valamit. Egyből kibontottam*
- Te úr isten! *hüledeztem.* -Megvetted nekem a Tekkent? *majdnem elsírtam magam.*
- Igen. Már olyan régóta akarod magadnak! És még be is csomagoltattam neked az eladóval. *büszke fejet vágott.*
- Imádlak, te vagy a legjobb! *öleltem meg és elsírtam magam.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése