- Igen, szerencsére. *vakarta a tarkóját.*
- Úgyis Iko-ra fogtuk volna, ha bejött volna a tulajdonos! *nevetett.*
- Hé! Persze... pont rám! *vágtam be a durcit.*
- Jaj, most miért? Csak vicceltem! *kuncogott és megütötte egy kicsit a vállát.*
- Vagy odaadtuk volna neki Krisztiánt, hátha meleg! *nevettem.* - Mármint nem te hanem a tulajdonos!
- Azért az fura lenne, ha meleg lennék. *mosolygott zavartan Krisztián. Majd újra kopogni kezdtek.*
- Igen? *szaladt oda Chie. Egy szobalány lépett be.*
- Elnézést a zavarásért! Ezt a süteményt a hotel tulajdonosa küldi Aizawa Baiko-nak!
- Én vagyok. *álltam fel. Mit akarhat ez tőlem?* - Köszönöm! De mi célból kaptam?
- Azt sajnos nem tudom. A Főnök úr csak nézte az itt lakók adatait és megakadt az ön személyigazolványi képén. Majd szólt nekem, hogy küldjek önnek egy süteményt.
- Oh, nagyon szépen köszönöm! *hajoltunk meg egymásnak.*
- Még valami. *folytatta a maid.* - Mindkettőjük fáradjon utánam a Főnök Úrhoz!
- Elnézést, Maid-sama, de miért mind a ketten? *kérdezte vissza zavartan Chie.*
- Fogalmam sincs, kisasszony. Csak kérem kövessenek! *lépett az ajtó elé mutatva az utat. Mi pedig követtük.*
- Mindjárt jövünk vissza, oké? *mondta Krisztiánnak Chie.*
- Oké... persze. *vigyorgott. Majd elindultunk. A legfelső emeleten volt egy külön helyiségben. A Maid bekopogott, majd beinvitált minket és közelebb mentünk. Sötét volt.*
- Kerüljenek beljebb! *halottunk meg egy dörmögő hangot és beljebb mentünk. Teljesen tátva maradt a szánk, mert egy perverzzel találtuk szembe magunknak. Te úr isten. Kivel hozott már megint szembe minket a sors?*
- Uram, be van szívva? *kérdezte Chie kuncogva. Meglöktem egy kicsit, hogy illedelmesebben viselkedjen, még a végén kirúg minket a hotelból. De hát én is alig bírtam tartani a nevetést.*
- Csak... csak... csak megláttam az adatok között Baiko-san-t és rögtön tudtam, hogy találkoznom kell vele! Átadtam magam egy kis perverzségnek hátha szereti.
- Jaj, ne már! Ez most komoly? *hüledeztem. Ez most komoly. Felnéztem a plafonra és Istenhez foházkodtam.* - Mindig engem találnak meg az ilyen gyökerek?
- De ehhez én miért kellettem? *koncogott.*
- Azt szeretném, ha áldását adná a kapcsolatunkra, tudom, hogy nagyon jó barátnők!
- De Iko-nak van barátja! Kazuki az! *szólt Chie. Miért mindig engem találnak meg ezek a barmok?*
- NEM! *vágta rá gyorsan.* - Utánanéztem! Nincs neki senkije!
- Akkor leszbikusok vagyunk! *hadartam, mentve magam.*
- NEM! Láttam, hogy Chieko-san-nak ott van Krisztián-san!
- És még nincs rád nyomulva, mi? *pillantottam rá szúrósan. Majd a férfi felállt és közeledett felé.*- Ne jöjjön közelebb. *tettem ki a kezem, megállj-t jelezve.*
- Kérlek! Ne kéresd magad! *mondta és meg akarta fogni a kezemet.*
- És ne is érjen hozzám. *rántottam vissza. Chie csak nevetett.*
- Ugyan már!
- Hagyjon békén! Nem törhet rá csak így az emberekre. És amúgy is, hogy néz ki? Mint valami...idió...
- Iko azt akarja mondani, hogy nem akar komoly kapcsolatba kezdeni. *vágott a szavamba Chie.*
- De..hát...miért? *kérdezte, mint egy nyafogós kisgyerek.*
- Tudja, ő nem áll készen egy kapcsolatra. Nemrég szakított a barátjával és megviselte. Nagyon le is fogyott. *mutatott rám és látta, hogy még nem győzte meg a tulajt, ezért folytatta.* - De higgye el, Ikonál szebb és szebb lányok is vannak a földön. *erre összehúztam a szemöldököm.* - És talál maga jobbat is. Hiszen olyan kedves és magabiztos. Meg cuki és szeretnivaló. *mondta, de láttam rajta, hogy nehezen ejti a szavakat.*
- Jaj, Chieko-san. Maga olyan kedves. És igaza van. *mondta a góré.*
- Na látja. *büszkélkedett Chie, hogy kihúzott a pácból.*
- Ezért maga kell nekem! *nyúlt Chie keze felé.*
- Hogy mi? *lepődött meg.*
- Maga olyan kedves velem. Kell nekem ön. Ígyérem mindent meg kap. A hotelből bejövő pénzt csak magára fordítom. Már rendelek is magunknak egy luxuslakosztályt. Csak ketten leszünk ott. Pezsgőfürdőzünk és... szeretkezünk, amig ki nem fulladunk. *nézett mélyen Chie szemébe, én meg elnevettem magam.*
- Hát ezt jól meg csináltad zsenikém. *cukkoltam.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése