Aizawa Baiko.~

Reggel mikor felkeltem Kazuki mellett ébredtem. Megijedtem, hogy nem láttam Chie-t.
- Jó reggelt! *köszönt Kazuki kómásan.*
- Hol van Chie? *kérdeztem.*
- Ja, nekem is jó reggelt, igen!
- Jó, akkor Jó reggelt Kazuki! *mondtam.*
- Köszönöm!
- Most már el mondod hol van Chie? *kérdeztem.*
- Honnan tudjam? Itt aludtam melletted végig, nem tűnt fel? *dörzsölte a szemét.*
- Te is több kárral jársz, mint haszonnal. *álltam fel és elindultam kifele.* - Chie!
- Ne keresd, haza ment. *szólalt meg Jin.*
- Micsoda? *lepődtem meg.*
- Haza ment!
- Miért nem keltett fel? *kérdeztem.*
- Nem tudom. Biztos nem akart zavarni. Kérsz egy kávét?
- Igen, köszönöm! *ültem le.* - Tudod, valami nem hagy nyugodni. *törtem meg a csendet.*
- Micsoda? *nézett meglepődötten, miközben odahozta a kávét és leült.*
- Nem értem, hogy most te mit akarsz Chie-től? Mit gondolsz róla?
- Ezt most miért kérdezed? *lepődött meg újra.*
- Csak mert látom, hogy közeledsz felé és úgy nézel rá. Ebből gondoltam, hogy érdekel téged Chie. *tapogatóztam.*
- Nem tudom miről beszélsz. *mondta és közben a földet nézte.*
- Akkor miért nem a szemembe mondod ezt? Miért a földet nézed? *vágtam vissza.*
- Nem a földet nézem. *mondta.*
- Jó, de még mindig nem a szemembe mondod.
- Oké, tetszik Chie, tényleg valamit akarok tőle. De ezt már elmondtam mikor ide jöttünk. *vonta meg a szemöldökét.*
- Nem mondtad ki. Csak kerülgetted a dolgokat. De miért nem tisztázod vele a dolgokat akkor?
- Ez nem így megy. Nekünk csak így nem lehet barátnőnk. A sajtó, a paparazzik, az újságírók, mindenki kiforgatná a dolgokat és abból lenne a vita. *magyarázta.*
- Jó, és titokba nem találkozhatnátok?
- Annak mi értelme? *nézett rám értetlenül.*
- Mondjuk az, hogy akkor legalább egymásé lehettek. *vágtam rá.*
- Te nem vagy normális Iko. De ha már itt tartunk, mi van veled és Kazukival? *vágott vissza. Már csak ez hiányzott.*
- Semmi. Kazuki mindig is a kedvencem volt a csapatból, tetszik is és nagyon vicces. De nem lehet belőle semmi, hiszen Kazuki nem így érez.
- Ugyan, hagyjuk már ezt a dumát! Kazukin a csapatba mindenki látja, hogy oda-vissza van érted. *nevette el magát a "szánalmas" dumámon.*
- Jó, ha így is van, amit kétlek, akkor én fel merném vállalni vele a kapcsolatunkat. Még a sajtó előtt is. Kockáztatnék és vele lennék jóban-rosszban. Mert szerintem ez a lényege az egésznek. A bizalom. Senki nem tud elrontani egy kapcsolatot, ha megvan a bizalom köztük. *tört ki belőlem.*
- Persze, felvállalnád. Aztán a sok hülye pletykától szétmenne a fejed és te magad vetnél véget az egésznek.
- Jó, ha így ismertél meg minket, vagy Chie-t, akkor gratulálok! *álltam fel és otthagytam.*
- Hoppácska! *futottam majdnem neki Kazukinak a kijárati ajtónál.* - Hova siet a hercegnő?
- El innen! *mondtam és kimentem mellette. Hazafele vettem az irányt.*
Nagyon mérges voltam, bár nem értettem miért. Jin ennyire nem akarná felvállalni Chie-t? Akkor meg minek kell neki? Akkor nem is kell neki igazából. Mikor bementem a hotelba Chie nem volt otthon. Gondoltam valahol vásárol,  vagy ilyenek, úgyhogy nem is zavartam. Leültem TV-zni. 1 óra TV-zés után nyílt az ajtó. Nagy nevetve beesett Chie és egy fiú.
- Basszus, majdnem elestem. *mondta Chie a fiúnak nevetve.*
- Mondjuk nem kéne a seggemet nézni, akkor nem esnél extázisba. *nevetett a fiú.*
- Nem a seggedet néztem.
- Még hazudj is. *nevettek és észre sem vettek.*
- Öhmm...Sziasztok! *álltam fel és szólaltam meg végül.* - Zavarok, mert akkor elmegyek sétálni!
- Óh, Iko. Te is itthon vagy! *jött oda Chie.* Bemutatom egyik barátomat. Takumi.
- Szia, Iko vagyok. Ugye tegeződhetünk? *kérdeztem.*
- Persze, nyugodtan! Takumi vagyok. A barátnőd igen rákapott a seggemre. *mondta és igazából ez nem is nekem szólt, hanem Chie-nek.*
- Dehogy kaptam rá, ez hülye! *nevetett Chie, majd rácsapott egyet a seggére.*
- Látod! Nagyon perverz! *nevettem velük.*